Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Makkai-Várkonyi Ildikó–Kapi András Bálint: Emléknap a Postamúzeumban
A 140 éves önálló magyar posta A Magyar Királyi Posta. 1867. május elsején alakult meg a császári postaigazgatással közös díjzónába tartozó, a Szent István-i országfélen mégis önállóságot élvező Magyar Királyi Posta a magyar földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter hatáskörében. Gorove István szakminiszter Gervay Mihályt bízta meg a postaszakosztály szervezésével. 1870-ben a szakosztály - országgyűlési hozzájárulással - országos postafőigazgatósággá alakult, élén Gervay Mihály miniszteri tanácsossal. Az ő személyében az önálló magyar posta első országos főigazgatóját tisztelhetjük. Gervay a reformkor végén, 1838-ban Pozsonyban kezdte pályáját az akkor még császári és királyi főpostahivatalnál. A negyvenes években Pestre, majd a bécsi főpostához helyezték, ezt követően 1849-ben Sopronban ellenőrré nevezték ki. 1855-ben a nagyváradi postaigazgatóság vezetését bízták rá. A kiegyezés után számos fontos intézkedés fűződik a nevéhez. Jelentős érdemeket szerzett a postai levelezőlap bevezetésében, 1870-ben lehetővé tette a nők postai alkalmazását, megalapította az első postai segély- és nyugdíjegyesületet, s szociális érzékenységéről tanúságot téve évente adományozott ösztöndíjat egy nehéz sorsú postás dolgozó tehetséges gyermekének. 1885-ben a postatakarékpénztári tanács alelnö- ke lett. Fél évszázados szolgálat után 1887-ben vonult nyugdíjba számos magas nemzetközi kitüntetés tulajdonosaként. O volt az egyetlen postatisztviselő, aki főrendiházi tagsággal bírt. Gervay vezetése alatt a magyar posta ismét visszanyerte nemzeti arculatát. Az intézmény hivatalos nyelve a magyar lett, és újra bevezették a magyar jelképek használatát. A magyar posta emblémája a közel egy évszázadon át használt zsinóros-bojtos postakürt volt, fölötte a Szent Koronával, amely a mai stilizált postai jelvény elődje. A dualizmus korának postai rendeletéi, az úgynevezett rendelvények a kiegyezés évétől kétnyelvűek lettek, hasonlóképpen a postai nyomtatványok is. A magyar nyelv ismerete a munkavállalás új kritériuma, az alkalmazás előfeltétele lett. Az Egyetemes Postaegyesület. A 19. század második felében a világgazdasági viszonyok, a mind szorosabb nemzetközi kapcsolatok megkövetelték az európai postaforgalom egyszerűsítését, gyorsítását, gazdaságosabb működését. Mindez csak bizonyos egységesítéssel valósulhatott meg, hiszen a díjszabások és a kezelési gyakorlat különbségei már a küldemények gyors és pontos továbbítását tették kérdésessé. 1850 áprilisában 17 német állam postája szerződött Ausztriával, létrehozva az egységes díjszabású Német-Osztrák Postaegyesületet. Az egyezmény rendkívüli fellendülést hozott a tagállamok forgalmában. 1866-ban azonban a német szövetség feletti hegemóniáért versengő két német állam, Poroszország és Ausztria testvérháborúba keveredett egymással, s az egyesület felbomlott. Két évvel később Stephan Henrik porosz postafőtanácsos a német postaegyesület szaklapjában közzétett memorandumában már a nemzetközi postaegyesület megalakítását kezdeményezte. Szándéka az volt, hogy valamennyi csatlakozó ország egységes díjszabással szervezze meg a levelek, nyomtatványok és áruminták egymás közti forgalmát. Ilyen előzmények után 1874. szeptember 15-én Bemben ült össze 22 európai állam szakmai tanácskozása a svájci országgyűlés épületében. A 25 napos fórum záróakkordjaként 1874. október 9-én megalakult az Általános Postaegyesületet, mai nevén az Egyetemes Postaegyesület. A kongresszuson a Magyar Királyi Postát - önálló szavazati joggal - Gervay Mihály és Heim Péter képviselte. A berni általános postaegyleti szerződést a magyar országgyűlés az 1875. évi VIII. törvénycikkben emelte jogerőre. 50
