Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Nikodém Gabriella: A Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körének története

választották, de ő már a második közgyűlésen lemondott. így a harmadik évben újra dr. Dobsa László látta el az elnöki teendőket, aki egyik első feladatának a cserekörforgalom megszervezését tekintette. A negyedik évben ismét Rédeyt választották elnöknek, ám a funkciót 1903-ban már újra dr. Dobsa vette át.1 Ekkor a tagok száma 67 fő volt, hamarosan pedig elérte a 70 főt, meghaladva ezzel a működő egyesületek egyenkénti taglétszámát.1 2

A hivatalos szervekkel a kapcsolatot először 1903-ban vették fel, amikor emlékiratot intéztek a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztériumhoz, hogy a tervbe vett portóbélyegeket használatlan állapotban bélyeggyűjtés céljára is adják közre. A portóbélyegeket megkapták, de ötletük nyomán a posta másoknak, köztük külföldi cégeknek is juttatott a készletből. Ugyanekkor Breuer Mihály nyomdatulajdonossal megállapodásra jutottak a kör hivatalos értesítőjének kiadásáról. 1903-tól Hungária néven értesítőt adtak ki, amely a speciális gyűjtés egyes kérdéseit tárgyalta a kör közleményei mellett. A lap első száma 1903. október 1-jén jelent meg, attól kezdve havi rendszerességgel. A folyóirat szerkesztője Alsó Ödön volt, aki a kör helyiségeként a Budapest VII. kerületi Kerepesi út 44. szám alatti Muhr-féle vendéglő különtermét jelöli meg, ahol az összejöveteleket minden kedden este 8-kor tartották. Beköszöntőjében a következőket írta: „Egyelőre havi értesítőnek készül egyesületünk tagjai számára, szívesen nyit tért azonban magyar tárgyú szakdolgozatoknak is. ”3 A 2. szám arról számolt be, hogy a kör hölgyestélyek rendezésével tette családiasabbá az összejöveteleket. Az értesítő 3. számában Magyar Filatélia címmel dr. Dobsa László azt fejtegette, hogy a nemzeti vonások kihangsúlyozása minden téren, így a filatéliában is fontos. „Teremtsük meg a magyar postabélyegek monográfiáját!... Mert Suppantschich bécsi udvari tanácsos szemünkre hányta, hogy az idegen szakmunkákban napvilágra kerülő, állami önállóságunkat és közjogi helyzetünket meghamisító adatokért haragszunk, de eddig még semmit sem tettünk azok hamisságának dokumentálására. ”4 E felhívásra szakcikkek sora indult el, elsőként a magyar vízjegyhiányokról dr. Vajda Károly értekezett.

Év végén arról született választmányi határozat, hogy az 5. éves közgyűlést ünnepélyes keretek között tartják meg, amelyre megjelentetik a csereszabályzatot, a tagok címjegyzékét, valamint a könyvtári szabályzatot és katalógust. Mindez 1904 márciusában már évkönyv formájában realizálódott. Májusban keletkezett az ominózus vita Szécsy Artúr és dr. Dobsa László között a levélborítékos rajzú bélyegeken felfedezett jel miatt, aminek következményeként megindult a vetélkedés. A Hungária folyóirat 1904. évi összevont április-májusi számban két cikk is foglalkozott Szécsy Artúr Bélyeggyűjtőben megjelent cikkével.5 Bíró Marcell és dr. Dobsa László hívták fel a figyelmet arra, hogy Szécsy új felfedezése, az általa német szóból metszőjeleknek fordított sajátos jellemzők a levél- boríték-rajzúakon egyrészt már régen ismertek, másrészt a kifejezés nem a valóságos metszetjavítás fogalmat fedi. Dobsa cikke kicsit tényleg maliciózus, de azzal zárta fejte1 Láthatóan törekedtek Rédey kisajátítására, de ő végül mindkét egyesület, a LEHE és a Hungária tagja is lett. Ez egyébként bevett szokás volt, a filatelisták közül sokan két-három egyesületbe is hivatalosan felvett tagok voltak.

2 Bán Béla: Visszapillantás a 40 évre. In Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Köre emlékkönyve 1899-1939. Budapest, 1939, Springer Gusztáv Könyvnyomda, 9. p.

3 Hungária, 1903, 1. szám, 2. p.

4 Hungária, 1903, 3. szám, 1. p.

5 A magyar bélyegek ún. „metsző jelei”. Elmélkedés egy új felfedezésről. Hungária, 1904, 4-5. szám, 68-69. p.

189