Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Szabó Jenő: Az ismeretlen Nagymánya-tévnyomat
Merre csörög a dió? Amíg a postai vezetők tanakodtak, mit kezdjenek a napról napra többre értékelt bélyegekkel, addig a háttérben megindult a forgalomba kijutott csomagszállító-levelek felkutatása. Egy keltezés nélküli, gépelt kimutatás indigós példánya került a múzeum okmánytárába, amely bizonyosan a nagymányai hivataltól Budapest által kért adatokat tartalmazza a május folyamán ott feladott csomagokról. A hónap során 3-a és 19-e között 12 csomagot adtak föl a község postáján, s ezek ragszáma olvasható a listán, illetve 5 tételnél a település, ahová - Enyingre kettő, Budapestre, Pestújhelyre és Szelőcére egy-egy — címezték, de teljes címadat csak egy ízben szerepel rajta. További megjegyzés szerint, ahol a címadatok hiányoznak, azok a küldemények Szigetvárra, Pápára, Debrecenbe és Győrbe szóltak. Ezeket természetesen nem tudjuk a ragszámokkal párosítani. Az itt megjelölt egyik enyingi szállítólevél került ekkor a Bélyegmúzeumba, amelynek fotója A magyar bélyegek monográfiája című könyv IV. kötetének 479. oldalán látható. Ezt a becses és ma talán a legértékesebb Nagymánya-relikviát 1939. június 23-án adta postára ajánlott levélben az enyingi postamester egy másik szállítólevél kíséretében. De egy kézzel írt feljegyzés a kísérőlevélen arra utal, hogy e másik szállítólevél csak közvetve kapcsolódik kutatásunk tárgyához, mivel ugyan Nagymányán adták föl, és Enyingre szól, de nem 70 filléres, hanem egy db 1 pengős és egy db 20 filléres bélyeggel bérmentesítették, ezért azt dr. Hantal József tanácsos - ugyancsak a IV/3. ügyosztály munkatársa - visszaküldte Enyingre. Ebből az következik, hogy májusban legföljebb csak 11 tévnyomatos bélyeggel bérmentesített csomagot indíthattak útnak a felvidéki községből. Viszont, hogy még talányosabb legyen ez a lista, az 1939. május 12-én Budapestre feladott csomag címadataihoz kézzel odabiggyesztette - a különböző iratokon fellelhető kézírásokra alapozva a feltevést - dr. Tábory Miklós postasegédtitkár: „Ez megvan!” Ami számunkra annyit jelent: akkor még megvolt. De érdekes módon ehhez nem írta dr. Tábory, mint az enyingihez, hogy a Bélyegmúzeumban helyezték volna el. A témával legtöbbet foglalkozó dr. Merza Gyula egy június 19-én kelt6 gépelt feljegyzésben így írt: „A különleges bélyegek iránt már most megnyilvánuló érdeklődésből - ami előreláthatólag még fokozódik valamint a magas árakból következtetve valószínű, a postai forgalomban felhasznált bélyegek után nagy hajsza fog megindulni. Nehogy tehát a postai alkalmazottak is esetleg kísértésbe jöjjenek, célszerűnek tartanánk, ha az illetékes budapesti igazgatóság rovancsolással kapcsolatban csomagfeladóvevényekre is kiterjedő vevényvizsgálatot tartana. Ily módon azok a szállítólevelek, amelyekre ily bélyegek kerültek, biztonságba volnának helyezhetők. Megemlítjük, hogy a bélyegek április hó 5-től május hó 21-ig voltak a nagymányai hivatalnál használatban. ” A kezdő dátumot nyilván a nagymányai postahivatalhoz érkező ellátmány idejéből állapította meg a jelentés készítője, míg a záró keltezés a visszaszolgáltatás napja. De a mai napig ismeretes használt példányok keletbélyegzői azt látszanak bizonyítani, hogy nem vették rögtön használatba a felülnyomás nélküli bélyegívet - megvárva, amíg elfogy a korábbi ellátmányból megmaradt 70 filléres készlet -, hanem csak valamikor április vége felé. Egyelőre a legkorábbi ismert felhasználás április 28. 6 Évszám ugyan nincs rajta, de a szövegértelmezés aligha engedi meg az 1939-nél későbbi datálást. 184
