Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Szabó Jenő: Az ismeretlen Nagymánya-tévnyomat
Az ajánlat megmozgatta a postai vezetők fantáziáját, és június 19-én dr. Merza Gyula újabb jelentést készített a tévnyomattal kapcsolatban. „A felülnyomás nélküli forgalomba került, 70 f-es értékjelzésű, »Hazatérés 1938« bélyegekből 38 db jutott a Bélyegmúzeum birtokába. Ebből államtitkár-vezérigazgató úr Öméltósága rendelkezésére dr. Eőrynek 3, Jakabb őnagyméltóságának 2, Szalay Öméltóságának ugyancsak 2, összesen tehát 7 db-ot szolgáltattunk ki a névértékért. Most Székely Béla5 budapesti bélyegkereskedő ajánlatot tesz, hogy e bélyegek darabjáért 150 P-t hajlandó megfizetni, ha pár darabot átengedünk részére. A bélyegkülönlegességeket eddig még mindig utólag és eléggé magas árakon kellett a Bélyegmúzeum részére megszerezni. Ez az első eset, hogy a Bélyegmúzeum felesleges számban rendelkezik bélyegkülönlegességgel. Igen valószínű, hogy az általunk kiadott 7 db-on kívül használatlanul e bélyeg nem fordul elő a bélyegpiacon. Használva ajánlott leveleken kerülhetett ki pár darab, de valószínű, hogy sok el is kallódott. Szállító- leveleken fordulhat elő még nagyobb számban, vagyis a felhasznált 62 db-ból legalábbis 2/3 rész. Székely ajánlata figyelmet érdemel, de igen kényes kérdés egy bélyegkereskedőnek előnyös helyzetbe való juttatása. Éppen ezért a Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Szövetsége véleményét kellene kikérnünk az ajánlatra vonatkozóan. Esetleg szó lehetne arról is, hogy a birtokunkban levő 31 db bélyegből 10 db-ot a szövetség bevonásával elárverezzünk. Induló ár - Székely ajánlata alapján — 150 P lenne, vagyis ennél olcsóbban a bélyeget nem adjuk el, és 10 db-nál többet nem bocsátunk ki. Az ügyet döntés végett tisztelettel előterjesztjük.” A jelentés végére június 21-i dátummal dr. Kuzmich Gábor főigazgató ezt írta kézzel: „A szövetség útján érdeklődni a bélyeg ára iránt. Egyelőre ne adjunk el egy darabot se. ” A Székelynek adandó válaszlevél tervezetére az ügyosztály Pászthy nevű alkalmazottja kézírással jegyezte föl: „Értesülés szerint egy trafikban egy hölgy 20 pengővel leelőlegezett egy ilyen bélyeget 150 P-re, de a megállapodott határidő előtt eladták, nyilván magasabb árért. ” Június végéig a szövetségtől kért adatok is megérkeztek: „A rövid úton kapott értesítés szerint egy gyűjtőtől eltekintve, aki 5 P-re becsülte a bélyeg értékét, általában 150- 200-250 P-re tették attól függően, hogy hány darab fog végeredményben előkerülni. ” A posta egyelőre várt, és a bélyegek ára szépen kúszott tovább, új magaslatok felé. 1940. február 5-én egy összefoglaló jelentésben már így írt dr. Merza Gyula: „Értesülésünk szerint a közelmúltban egy használatlan példány 1200 P-ért kelt el, Székely pedig egy használt példányt 750 P-ért ajánlott fel a Bélyegmúzeum részére. Előadótól Székely újból érdeklődött e bélyegek megszerezhetése iránt. Előadónak arra a megjegyzésére, hogy ajánlatát 1800 P-vel kezdheti, nem mondott olyant, amiből ennek az összegnek a túl magas voltára lehetett volna következtetni. ” A Nagymánya-bélyegek tárgyában a következő jelentés 1940. március 29-én kelt. Ekkorra már napvilágot látott Székely Sándor új bélyegárjegyzéke, amelyben a használt tévnyomat 800, a használatlan 1200 P-t kóstált. Erre alapozva tette meg javaslatát dr. Merza Gyula: „Az élénk érdeklődés kihasználását szem előtt tartva tisztelettel javasoljuk, hogy a Bélyegmúzeum készletéből 5 darabot a Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Szövetsége tagjai között való értékesítés céljából bocsássunk áruba. Elgondolásunk szerint e szándékunkról előzetesen a Magyar Bélyegkereskedők Egyesületét is magában foglaló 5 Ténylegesen Sándor, amint a céges levélpapír és az aláírás is tanúsítja. 182
