Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Kovács Adrienn: Hermész

Hermész titáni, nyugtalan vérét nem is képes sokáig megfékezni. Maia a világra hoza­tal után megmosdatta és bepólyázta az újszülöttet, majd kimerültén ágyába dőlt és el­aludt. A gyermek Hermész azonban addig fészkelődött, míg kihámozta magát a pólya szoros kötéséből, és a bokáján nőtt szárnyak segítségével Thesszáliába36 repült, ahol Apol­lón37 csordái legeltek. A gyermeknek megtetszett a csorda, és egy Püloszhoz38 közeli bar­langba hajtotta, a nyomokat pedig furfangos módon eltűntette, az ötven tehenet hátrafelé vezette be a barlangba, így azok fordított nyomokat hagytak maguk után. Miután gondos­kodott az állatokról, leleményes módon két fadarabból tüzet csiholt: Szikrát így Hermész dörzsölt legelőször fából. Az újító találmányoknak ezzel azonban még koránt sincs vége, útközben talál egy teknőst, amelynek páncéljából és a ráerősített tehénbélhúrokból új hangszert alkot. így született meg a líra.39 A reggeli nap már fenn ragyogott az égen, amikor Hermész visszatért anyja mellé, és ugyanúgy bepólyálta magát, mintha mi sem történt volna. Itt érdemes megemlíteni, hogy a napszakok közül Hermésznek mindig hang­súlyosan az éjszaka a társa, a himnusz szavait idézve sötétlő cinkostársa. A görög mitoló­giában Nüx az éjszaka istennője, és a családfát tekintve nem is hozható rokonságba Hermésszel, de kétségtelen, hogy ha a nappal és az éjszaka közül kell valamelyiket társí­tani Hermészhez, egyértelműen az éjszakát nevezhetjük meg. Kerényi írja, hogy „az éj­szakai kalandoristen látszólag magában a görög mitológiában is példátlan, meghökkentő és egyedülálló ”.40 * Hermész képes az éjszaka sötétségét a maga hasznára - saját bűnének elrejtésére - és mások megsegítésére is fordítani, gondoljunk csak Priamosz titkos éjsza­kai vezetésére. Hermész az éjszakának és az álomnak is ura, álmok vezetője. Állandó kísérőjével, fényes aranypálcájával „megigézi halandók közt, akinek csak akarja, szemét, vagy szűnteti álmát’’.1" Az éjszakában benne rejlik Hermész szinte összes aspektusa, legmé­lyebb szimbolikus párhuzamként maga a halál is, az alvilág éje, amelybe egyedül Hermész szállhat alá lélekvezetőként. Térjünk vissza azonban a himnuszhoz és a csorda elhajtása utáni eseményekhez. Apol­lón természetesen észrevette a lopást, és hamarosan Maiánál termett panaszt tenni - hála egy fecsegő pásztornak, Battosznak, aki elárulta, ki hajtotta el a napisten teheneit.42 Her­mész ezen a ponton bizonyítja először, hogy isteni szónoki képességeit is képes kétélű fegyverként használni - a maga hasznára és más kárára is tudja fordítani. Anyja és Apol­lón előtt hamis esküdözésbe, a szavak mesteri csűrés-csavarásába kezd, tettet és elhitet. Ez a jelenet megmagyarázza, miért is tartották az ókori hiedelemvilágban Hermészt a 36AThesszáliai-medence Görögország középső részén, a Pindosz-hegység keleti lábánál elterülő dombvidék. 37 Apollón az egyik legfontosabb olümposzi görög isten, Zeusz és Létó gyermeke, Artemisz istennő ikertestvé­re. Apollón napisten, a művészetek - különösen a költészet és a zene -, valamint a jövendőmondás istene, de a pásztorok és íjászok patrónusa és védelmezője is egyben. 38Pülosz a görög félsziget délnyugati partvidékén elterülő ókori palotaközpont volt, a mükénéi kultúra egyik éke. A püloszi palota Kr. e. 1200 körül elpusztult, helyén új város épült, melynek mai neve Pilosz. 39 A líra mint kifejezés eredetileg a nyolchúros ókori pengetős hangszert jelölte, de később tágabb értelmet nyert, magával az irodalmi műnemmel, valamint a lírai műfajjal, a költészettel azonosult. Giacomo Leopardi olasz költő és gondolkodó szerint a költészet az emberi beszéd legmagasabb rangú megformálása. Érthető tehát, miért lett Hermész - a beszéd képességének forrása, a mesterszónok - egyben a költészet létrehozója is. 40Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 65. p. ■"Homérosz: Iliász. Fordította Devecseri Gábor. Budapest, 1992, Európa Könyvkiadó, 343-344. sor. 42Battosz árulását Jacob Jordaens (1593-1678) flamand festő is megörökíti egyik festményén. A fecsegő pász­tor szomorú sorsra jutott, az istenek bazaltsziklává változtatták. 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom