Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Hernitz Ferenc: A soproni postaintézmény 1850 és 1924 között
gukkal leveleket.8 A kereskedelemügyi miniszter a postaigazgatóságot bízta meg az utas- szállító engedélyek kiadásával és a működtetés ellenőrzésével. A menetrend szerint közlekedő omnibuszokat a posta is felhasználta levélcsomagok szállítására. Az osztrák postaigazgatás 1850-ben több reformot vezetett be, június 1-jén az egységes levélportót és a levélbélyeget. Az eddigi fél lat helyett egész latnyi súlyt vettek alapul.9 A kedvezőbb tarifa miatt a levélforgalom felélénkült. A leveleket a bélyeg használatba vétele után az utcai levélszekrények úján is fel lehetett adni. Trafikoknak és kereskedőknek engedélyt adtak a levélbélyeg árusítására. A bérmentesítetlen levelek után 3 krajcár pótilletéket kellett fizetni. A feladásra szánt pénzt a postán pénzeslevélbe helyezték, és a feladó és a posta pecsétnyomójával lezárták. Az így feladott összeget kézbesítették a címzettnek. A pénzszállító kocsipostát útközben gyakran kirabolták, a járatot biztosító katonát pedig megölték. A pénzszállítás csökkentése érdekében 1850. október 1-jétől kísérletképpen bevezették az utalványrendszert. Elsőként a postaigazgatósági székhelyek között és meghatározott összegig, majd folyamatosan más postahivatalokra is kiterjesztették. 1867-ben már minden postahivatal között lehetett meghatározott összegig utalványon pénzt küldeni.10 11 Az 1837. évi osztrák postatörvényt a magyar rendi ellenállás miatt Magyarországon nem léptethették életbe. Báró Bruck kereskedelmi miniszter előterjesztésére azt hazánkban csak az 1850. december 26-án kelt császári pátens léptette életbe 1851. február 1-jétől.11 Ez a törvény az állami posta által kizárólagos joggal szállítható küldeményeket is szabályozta. A személyszállítást a magánosoknak az osztrák szabályokkal ellentétben Magyarországon továbbra is engedélyezte. A legfelsőbb postavezetés a posta és távírda intézményét egyesítette. Az igazgatóság területén ekkor még nem volt távírdaállomás. Sopronban 1855. november hó 1-jén nyílt meg a távírda.12 Az egyesítés nem tartott sokáig, 1856. szeptember 1-jétől a két intézmény különvált. A távíróhálózat fejlesztése, fenntartása a távírdaigazgatóságok hatáskörébe tartozott. 1867-ig az igazgatóság területén 26 távírdaállomást rendeztek be. 1858. november 1-jétől egyes vasúti távírdaállomásokat állami és magán táviratok felvételére és kézbesítésére hatalmaztak fel. A Sopron és Pécs közötti postajárat menetidejének csökkentésére új postavonalat állítottak fel. 1852. április 1-jétől közvetlen levélpostajáratot indítottak, részben a már meglévő Sopron- Sárvár-Sümeg-Keszthely-Marcali-Pécs postaúton.13 A postán való utazást 1855-ben szabályozták. A menetrend szerint közlekedő malle-poste 3 utast szállított, és járatai a következő útvonalakon közlekedtek: Bécs-Győr-Pest-Buda; Pest-Buda-Mohács-Eszék; Pest-Buda—Pécs (hetente egyszer); Pest-Buda-Székesfehérvár-Veszprém (nyáron Balatonfüredig). 8Dr. Mesterházy Sándor: A soproni postaigazgatóság monográfiája. 1850-1867. Kézirat. Sopron, 1971, 14. p. 9 Verordnungsblatt Posten, Eisenbahnbetrieb und Telegraphen, 1850, 2. kötet, 25-28. szám, 97. p. '"Verordnungsblatt Posten, Eisenbahnbetrieb und Telegraphen, 1850, 3. kötet, 31. szám, 119. p. 11 Verordnungsblatte des Handelsministeriumas, 1851, 1. kötet, 1. szám, 4. p. 12 Verordnungsblatte des Handelsministeriumas, 1855, 64. szám, 471. p. 13 Verordnungsblatte des Handelsministeriumas, 1851, 2. kötet, 49. szám, 220. p. SOPRON; Vv4£0>.A5/ A soproni távírdaállomás bélyegzőlenyomata, 1855 110
