Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Jakab László: A távíró- és a távbeszélőtörténeti gyűjtemény viszontagságai avagy költöztetése a Gyáli útról
Jakab László A távíró- és a távbeszélőtörténeti gyűjtemény viszontagságai avagy költöztetése a Gyáli útról A távközléssel kapcsolatos tárgyi emlékek gyűjtése már az 1880-as évek elején megkezdődött, és ma is folyamatosan tart. A Postamúzeum legnagyobb területigényű gyűjteményét a távíró- és távbeszélő-történeti tárgyak alkotják. A gyűjtés során a mindenki által jól ismert távíró- és az igényesen kialakított, néha kimondottan kecses megjelenésű telefon- készülékeken kívül természetesen a nagyobb kiterjedésű műszaki berendezések - keretek, egységek, gépek - is bekerültek a gyűjteménybe. Ezek között megtalálhatók a távgépírók, a manuális LB és CB telefonkészülékek és távbeszélőközpontok, valamint az egyéb műszaki berendezések is. Ezeknek a nagyméretű és esetenként igen súlyos tárgyaknak az elhelyezése mindig gondot jelentett a múzeumnak. A Postamúzeum gyűjteményi tárgyait, köztük a távíró- és távbeszélő-történeti emlékeket is, a Magyar Királyi Posta kezdetben a főposta épületében, a millenniumi kiállítás után kiállítóhely hiányában részben a Közlekedési Múzeum kiállításában, részben pedig a különböző postaépületek raktártáraiban tárolta. Később a Közlekedési Múzeumban kiállított tárgyak mellett a Postavezérigazgatóság, a Lágymányosi Távbeszélő Központ és a Budapest 13. számú postahivatal Pauler utcai épületében őrizték a műtárgyakat. A II. világháború alatt súlyos károkat szenvedett, különböző postaépületekben tárolt postamúzeumi gyűjteményt, illetve a Budapest ostroma alatt romossá vált Közlekedési Múzeumtól visszakapott műtárgyakat végül az 1949-ben felépült Csepel 1. számú posta- hivatal épületében múzeumi célra kialakított pinceraktárakba költöztették. S bár az itt tárolt műtárgyak jelentős részét 1955-ben a Postavezérigazgatóság épületében megnyílt első önálló postamúzeumi kiállításába kihelyezték, a raktáron lévő hálózatos tárgyi emlékeket máig a Csepel 1. számú postahivatal két pincehelyiségében tároljuk. A Postamúzeum kiállítása jelenlegi helyére, az Andrássy út 3. szám alá 1972-ben költözött. Raktározás céljából ekkor vehettük igénybe a múzeum szomszédságában, a Bajcsy-Zsilinszky úton lévő Budapest 5. számú postahivatal pincehelyiségeit, ahol a postatörténeti tárgyak mellett távíró- és távbeszélő-történeti emlékeket is őriztünk. A folyamatosan gyarapodó tárgyak tárolása azonban egyre nagyobb gondot okozott. Emellett a múzeum gyűjtési és tárolási módszereit az első gépi kapcsolású (rotary) távbeszélőközpontok bontása révén hirtelen megjelenő igen nagy méretű és súlyú keretek és berendezések elhelyezési igénye is alapvetően befolyásolta. A lebontott keretek és egységek azonban csak a kezdetet jelentették a nagy kiterjedésű tárgyak gyűjtésében. Ennek előzményeként el kell mondanunk, hogy az 1970-es évek elején a crossbar technika megjelenésével egy olyan kísérleti hely létesítése vált szükségessé, ahol a korábbi forgógépes (rotary) és a bevezetésre kerülő crossbar technika együttműködését modellezni és oktatni tudták. Ekkor jött létre a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola területén az a Rendszer Támogató Központ elnevezésű mintaközpont, amelyben az összes akkor hazánkban még üzemben lévő központtípus megtalálható 132
