Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Egervári László: A Hírközlési Múzeumi Alapítvány 2006. évi beszámolója
Egervári László A Hírközlési Múzeumi Alapítvány 2006. évi beszámolója A Hírközlési Múzeumi Alapítvány életében 2006 mozgalmas és változatos gazdasági évnek indult. Ez a változatosság az év folyamán mindvégig fennmaradt. Az alapítvány élén történt személyi változás fizikailag és jogilag már az év első munkanapjától, tehát 2006. január másodikától megtörtént. A változás adminisztratív átvezetése a bürokrácia útvesztőiben azonban sokáig váratott magára, valójában csak az év vége felé fejeződött be. A cégbírósági bejegyzések, közjegyzői aláírások hitelesítése eltérő jogi értelmezések miatt sokáig húzódott. Az alapító okirat egyes állításai, kitételei, annak értelmezései az alapítók jogászainak, valamint a joghatalmat gyakorlóknak szakmai álláspontjuk kifejtéséhez kellő teret adtak. Szerencsére ezek a fölösleges késedelmek az alapítványi, múzeumi munkát, ha kissé nehezítették is, de nem akadályozták. Az új összetételű kuratórium a IV. negyedévi ülésén már a cégbíróság által elfogadott alapító okirattal rendelkezett, amiben volt ugyan néhány sajtóhiba és elírás, de már helyes volt az alapítvány megnevezése, a kuratórium összetétele, a szavazatok aránya stb. A „peres örökség nehéz örökség” tényével új ügyvezető igazgatóként már az év második hónapjában találkoztam. Ugyanis a Fővárosi Bíróságon az Andrássy úti palota bírósági tárgyalása 2006. február 2-án kezdődött. A bírósági felállás kissé egyenlőtlen volt, az alapítványt jogi képviselője, dr. Mészáros Vilmos és törvényes képviselője, jelen sorok írója képviselte, míg az ekkori három alperest (Terézvárosi Önkormányzat, A3 Kft., OTP Bank) négy ügyvéd. A 2006. július 11-én megtartott második tárgyalás számunkra egy nem túl kedvező rész- és közbenső ítélettel zárult. Természetesen ezt az ítéletet megfellebbeztük, a másodfokú tárgyalásra azonban ebben az évben nem kerülhetett sor. így a 2006-os év jogi bizonytalanságban zárult, igaz mi mindvégig biztosak voltunk saját igazunkban, és ezért áldozatokat is készek voltunk vállalni. Az ország gazdasági helyzete a múzeumi munkára is kihatott. A pályázati lehetőségek és keretek szűkülése, illetve megszűnése azt eredményezte, hogy egyre kevesebb külső forráshoz jutunk. így kitűzött céljainkat az igen szigorú költséggazdálkodás mellett is némi veszteség árán tudtuk megvalósítani. Ennek okai ugyan kézenfekvők, de kivédésük és elkerülésük nem kis feladat. Célkitűzéseink, amint az alábbi részletezésekből is kitűnik, a revíziós leltárak kivételével teljes körűen megvalósultak. Több kiemelkedő eseményre is megemlékeztünk az év folyamán. 125 éves évfordulóját ünnepeltük május 1 -jén a telefonközpont feltalálásának, magyarországi megvalósításának és üzembe helyezésének. Mint tudjuk, a telefonközpont megvalósításához az ötletet Puskás Tivadar szolgáltatta, ennek emlékére a kiváló konstruktőrnek egy mellszobrot állíttattunk a Magyar Telekom Nyrt. székháza előtti parkban. Még ebben az évben, október 9-én a pécsi Postapalota építtetőjének és első igazgatójának, Opris Péternek a szobrát avattuk fel Pécsett a róla elnevezett téren. Mindkét szobor alkotója az alapítvány által már régebben ismert és elismert Trischler Ferenc pécsi szobrászművész. 8
