Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Bartók Ibolya: Jubileumi kiállítás a Postamúzeumban
um munkáját, a dokumentációs gyűjtemény rendszerezése, a térképgyűjtemény leltározása és kartonozása után a múzeumi adattár felállításán dolgozott. Koczka László (1892-1979) postaműszaki főigazgató. 1892. március 8-án Pápán született. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, gépészmérnöki oklevelet Budapesten a műegyetemen szerzett. 1914 augusztusától 4 és fél éven keresztül katonai szolgálatot teljesített. A posta szolgálatába segédmémökként 1920-ban lépett, ahonnan postaműszaki főigazgatóként 1957 januárjában vonult nyugalomba. Pályája során kiemelkedő szakoktatói és szakírói tevékenységet folytatott. A Fővárosi Iparrajz Iskolában, a Postaműszerész Szakiskolában, a Postatisztképző Intézetben és a Postamémöki Szaktanfolyamon tanított. A Műszaki Egyetem továbbképző tanfolyamán is tartott előadásokat, és a felsőoktatás tematikájának kidolgozásában is részt vett. 1950 és 1960 között a Műszaki Egyetem vizsgáztató bizottságának konzulense volt. 1928 és 1959 között 11 szakkönyvet írt, és 11-et lektorált. Két kötet Pattantyús kézikönyv főszerkesztője volt. Egész életét a posta műszaki fejlesztésének és a postai szakalkalmazottak nevelésének szentelte. A múzeumi munkával akkor került kapcsolatba, amikor 1954-ben a Postamúzeum újjászervezési bizottsága mellett az ő elnökletével egy műszaki emlékeket felülbíráló bizottságot is létrehoztak. E bizottság tagjai az újonnan begyűjtött tárgyak és dokumentumok felülvizsgálatát végezték, azaz kijelölték a műszaki emléknek nyilvánítható műtárgyakat. A Postamúzeum megnyitása után - Módos Elemérrel együtt - a múzeum kiadványainak lektorálásában működött közre. Ternyilla Mihály (1922-1998) postafőfelügyelő, múzeumigazgató (1975-1979). 1922. május 27-én Mándokon született. A mezőkövesdi katolikus Szent László Gimnázium elvégezése után 1940. augusztus 18-án lépett a posta szolgálatába. Ugocsa vármegyében, Tiszapéterfalván, Feketeardón, Beregszászon és Técsőn postahivatali vezetőként és ellenőrként dolgozott. Közben 1955. július 18-án elvégezte az Örmény Szövetségi Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériumának középfokú levelező tagozatos iskoláját. 1959-ben családjával Budapestre költözött, október 3-tól az 500. számú, december 18-tól a 112. számú postahivatal helyettes vezetője volt. Munkája mellett több alap- és felsőfokú tanfolyamot is elvégzett. 1961. szeptember 1-jétől a Postaüzem Elszámoló és Statisztikai Hivatalához, 1964. március 1-jétől a Krisztina Távbeszélő Üzemhez helyezték, ahol orosz fordítóként, majd ellenőrzési előadóként dolgozott. A Postamúzeumhoz ellenőrzési előadóként 1965. április 1-jén került, ahol 1975. december 1-jétől a múzeum vezetői teendőinek ellátásával bízták meg. A 3 éves múzeumvezetői pályafutása alatti fontosabb események a következők voltak. 1976-ban 100 éves a telefon, 1977-ben A detektoros rádiótól az űrtávközlésig, 1978-ban a Postások az őszirózsás forradalomban címmel 92
