Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Ifj. Heckenast Gábor: A rozsdabarna szalag születése, virágkora és lassú elmúlása
fejek írják fel, vagy olvassák le az adatokat. A merevlemezes memóriák kapacitása a tárcsák számának szaporításával bővíthető, ami által akár egy egész napos rádió- vagy tévéműsor tárolására és adásba játszására is alkalmassá tehető. A számítógépek megjelenése óta a stúdió-technikusok szerettek volna eljutni a szalag-, illetve a lemeznélküli stúdióhoz, ami mára már meg is valósult. Az ilyen rendszerben az egyes műsorszámok fájlok formájában léteznek, s ezeket a napi tevékenységhez gyorsan elérhető merevlemezes memóriák tárolják, az archívumot pedig nagyon nagy kapacitású off-line szalagos háttérmemóriák képezik. A műsorszámok forgalma a források és a felhasználók között számítógépes hálózaton keresztül bonyolódik le. Már hosszabb ideje használnak merevlemezeket editálási, montírozási célra is. Ugyanis amíg a szalagnál a jelsorozat egyes részeihez csak a szalag ide-oda futtatásával, vagyis a szalag lineáris elmozdulásával lehet eljutni, addig a lemeznél a lemez bármely pontjához pillanatok alatt hozzáférhetünk. Belátható, hogy az első esetben az editálás hosszadalmas és fáradságos folyamat, a végeredmény csak időigényes átjátszással vagy a szalag szélvágásával érhető el. Ezt az editálási módot lineáris vagy destruktív editálásnak nevezzük, hiszen a szalagot a vágással rendszerint tönkretesszük. A másik esetben viszont elég, ha kijelöljük a felvételből megtartani kívánt részeket és azok sorrendjét. Az elektronikus vezérlés olyan gyorsan pozícionálja a fejet a kijelölt helyekre, hogy a lejátszott műsor teljesen folyamatosnak tűnik. Az eredeti felvétel pedig sértetlen marad, és ha az editálás az első alkalomra nem sikerült, akárhányszor újrapróbálhatjuk. Ezt a módszert ezért non destruktív vagy non lineáris editálásnak nevezzük. A legutóbbi időkben VHS képmagnók helyett egyre inkább DVD írókat vagy merevlemezes rögzítőket, esetleg ezek kombinációját kínálják az otthoni felhasználóknak. Egyes televíziós vevőkészülékekbe már eleve beépítik a merevlemezes rögzítőt, hogy a néző a számára érdekes műsort felvehesse, és a neki legmegfelelőbb időpontban nézhesse meg. A merevlemezes memóriák kapacitása jelenleg maximum 400 GB. A szalag jövőjét a lemezeknél is jobban veszélyeztetik azonban a szilárdtest memóriák, amelyek a fejlődés során előbb-utóbb megkérdőjelezik a lemezek létjogosultságát is. Minden eddig ismert hang- és képrögzítési eljárás leggyengébb pontja a jelhordozó mozgatását végző szerkezeti elem. Ez az, ami az elkerülhetetlen kopás következtében a leginkább meghibásodik, vagy elhasználódik. Ez van leginkább kitéve a por és a nedvesség káros hatásának, és ez viseli el legkevésbé a rázkódást, a durva kezelést. A szilárdtest memóriáknak azonban nincs mozgó alkatrésze, és ez behozhatatlan előnyt jelent. A félvezető elemek sokaságából felépülő memóriacsipek régóta ismeretesek és használatosak a számítástechnikában. A számítástechnika és a hírközléstechnika gyorsuló konvergenciája következtében már jó egy évtizeddel ezelőtt megjelentek a piacon a memóriakártyákkal dolgozó riporterkészülékek. Ilyen volt például a híres Nagra gyár Ares-P II típusú készüléke, amely a számítástechnikából jól ismert flashkártyával működött, amely kártyára 132 perces digitális sztereóműsort lehetett rögzíteni. A memóriacsipek rohamos fejlődése azt eredményezte, hogy egyre kisebb méretű ele66 Nagra gyártmányú Ares M típusú riporterkészülék