Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Ifj. Heckenast Gábor: A rozsdabarna szalag születése, virágkora és lassú elmúlása
tokába jutott. Ekkor a szövetséges csapatoknak külön egységei igyekeztek felderíteni és feldolgozni a német tudományos és ipari eredményeket, amelyeket kötetekbe foglalva az angolok, a franciák és az amerikaiak hoztak nyilvánosságra, s amelyek így többek között Magyarországra is elkerülhettek. A német szabadalmak alapján számos európai és tengerentúli vállalat kezdett el stúdiómagnókat gyártani, illetve szalaggyártással foglalkozni. 1947-től a rádióstúdiók gyorsuló ütemben tértek át a mágneses hangrögzítésre. Egy-egy stúdióházban kezdetben néhány tucat, később több száz stúdiómagnetofon működött, az éves szalagigény pedig kezdetben ezres, később százezres nagyságrendű volt. Az óriási kereslet kapcsán jó nevű híradástechnikai és villamossági gyárak kezdtek magnetofont gyártani, mint az AEG utódjaként a Telefunken, a Philips vagy az angol EMI, de voltak olyan cégek is, amelyek a magnógyártás révén váltak ismert és jelentős céggé, mint például az amerikai Ampex vagy a svájci Studer. A szalaggyártásra elsősorban olyan vegyészeti cégek vállalkoztak, amelyeknek hasonló technológiákban - fotó-, film- vagy ragasztószalaggyártás - volt már tapasztalatuk. Ilyenek voltak a Kodak, a Pyral, a Basf, a nyugati Agfa, a keleti Agfa (a későbbi Orwo), a Ferrania, a Gevaert, a Skotch (3M), a Memorex, amelyekhez később felzárkóztak a japán Fuji, Sony és TDK cégek is. Számos kisebb vállalkozás is alakult, de ezek többsége vagy csődbe ment, vagy a nagyobb vállalatok vásárolták fel, de a nagyobb cégek között is gyakori volt a fúzió. A gyártott szalagok legnagyobb mennyisége negyedcollqs, ezerméteres, magra vagy orsóra csévélt stúdiószalag volt. Az alapanyag kezdetben főleg acetil-cellulóz, később polietilén fólia volt, de kísérleteztek pévécével, sőt papírral is, ezek azonban nem váltak be. A filmkészítés később 16, 17,5 és 35 mm széles perforált szalagokat is igényelt. Természetesen már az első pillanattól kezdve voltak olyan törekvések, hogy kisebb, olcsóbb, egyszerűbb, ennek megfelelően alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó, de a polgári felhasználók igényeit kielégítő magnetofonok is gyártásra kerüljenek. Az ebben rejlő üzleti lehetőséget sok cég felismerte, és rövidesen nagyszámú, kisebb sebességű orsós magnó került piacra.1 A szalaggyárak is ontani kezdték a különbözőképpen konfekcionált, kifejezetten kis sebességre alkalmas szalagtípusokat. Azonban a HiFi fogalom megszületése az 1960-as években a közszükségleti magnókkal szemben támasztott követelményeket is megszigorította, így az azokkal elérhető hangminőség már közelített a stúdiómagnókéhoz.1 2 A kazetta a mágnesszalag-technikában az 1960-as évek elején jelent meg, a filmtechnikában ekkor természetesen már ismert volt. A kazetta megkönnyítette a szalag használatát, hiszen elmarad a befűzés időt rabló művelete, a csere pillanatok alatt lebonyolítható, könnyen tárolható, s egyben hatékony védelmet nyújt a minden hangrögzítési eljárás legfőbb ellensége, a por és az emberi kéz érintése révén rákerülő szennyeződés ellen. Ez nagyon fontos tényező, mert minél nagyobb a jelsűrűség a hordozón, annál inkább szük1 A diósdi Rádió és Televíziómúzeumunk kiállításában a kommersz és a HiFi típusú magnetofonok, illetve a stúdiók által használt professzionális készülékek két generációja mellett a videomagnetofonok típusváltozatai is megtekinthetők. A képeken múzeumunk T. 19-94.1.0. és T. 19-94.12.0. leltári számú készülékeit mutatjuk be. A készülékek sokféleségét Nagy Vilmos Orsósmagnó Múzeuma is igen szemléletesen mutatja be a Nógrád megyei Terényben, ahol több mint 300 különböző típusú működőképes magnó látható. 2 HiFi: high-fidelity, a készülékek tökéletes, torzításmentes hangvisszaadása. 60
