Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában
tevékenykedjen, testvérét, Puskás Ferencet kérte fel, hogy az Európai Edison Telefon Társaság Ausztria-Magyarország területére kiterjedő képviseletét ellássa. A felkérés értelmében Puskás Ferenc huszárfőhadnagy szabadságoltatta magát, majd Párizsba utazott, ahol testvére mellett sajátította el a hálózat- és központépítés műszaki és szervezési feladatait. A budapesti távbeszélő-hálózat kiépítésének engedélyezésére 1879. július 28-án nyújtott be kérelmet a minisztériumhoz. Puskás Ferenc a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által 1880. május 20-án kiadott, 4767/IX. számú engedélyokirat szerint 20 évre nyert jogot Budapesten és Újpesten távbeszélő-hálózat létesítésére. Az engedély birtokában Puskás Ferenc azonnal hozzáfogott a munkához, de számtalan nehézségbe ütközött. Legnagyobb ellenállást a háztulajdonosok tanúsítottak, akik a felszerelt vezetéktartó vaskapcsoktól és a vezetékek tömegétől féltették házaikat. Az előfizetők toborzása is nehéz, türelmet igénylő feladatnak bizonyult. A kitartó és megfeszített munka eredményeként azonban a távbeszélőközpont és a hálózat alig egy év alatt elkészült. Az első távbeszélőközpont három darab egy sorban egymás mellett felállított százas jelzőtáblás szekrényből és az ezekkel párhuzamosan elhelyezett három darab keresztlemezes váltóból állt. Az induló előfizetőkről pontos adataink nincsenek, számuk 25 és 50 közé tehető. Az első írásos névsor 238 előfizető felsorolásával 1882-ből származik.1 Az előfizetési díj egy évre 180 forint volt. Az előfizetők Bergmann- vagy Ader-féle asztali és fali készülékeket használtak. Az első központkezelő Matkovits Júlia volt. A megfeszített munka sajnálatos módon Puskás Ferenc egészségét felemésztette, ezért 1883-ban kérvényezte, hogy távbeszélő-engedélye szálljon át Puskás Tivadarra. Ezt a közmunka- és közlekedésügyi miniszter az 1883. május 6-án kiadott, 13 115. számú rendeletében engedélyezte ugyan, de egyben korlátlan joggal ruházta fel az államot közhasznú távbeszélő-hálózatok létesítésére, s május 1-jétől a magán telefonvállalatot arra kötelezte, hogy bruttó bevételének 5%-át az államnak fizesse be. Puskás Ferenc 1884. március 22-én bekövetkezett halála után Puskás Tivadar hazajött Párizsból, átvette a telefonhálózat irányítását, s az előfizetők számának növekedése, valamint a távbeszélő-technika gyors fejlődésének hatására elkezdte a hálózat bővítését. A Flírközlési Múzeumi Alapítvány 2005-ben elhatározta, hogy a 125 éves évforduló alkalmából az első telefonközpontot befogadó ház helyén, a Hild téren egy Puskás-emlékművet állíttat. A felmerült technikai és pénzügyi nehézségek miatt azonban nem az eredetileg tervezett helyen, hanem a Magyar Telekom Nyrt. székháza előtt levő köztéri parkban avathattuk fel 2006. április 28-án a Trischler Ferenc szobrászművész által készített Puskás Tivadar-mellszobrot. A Postamúzeum e jeles alkalomból távbeszélő-történeti vándorkiállítással emlékezett a Puskás testvérekre. A Postamúzeum dokumentációs gyűjteményében található 6 doboznyi, a D-29.35.0. leltári számon nyilvántartott, Puskás Tivadar és Puskás Ferenc életére és munkásságára vonatkozó dokumentumanyagról az alábbi rövidített listát adom közre. 1 A Postamúzeum dokumentációs gyűjteményében D.21-149.1-2. leltári számon egy 1882. és egy 1883. évi, illetve a D.29-35.0. leltári számon egy 1885. szeptemberi előfizetői névsort őrzünk. 49
