Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Nikodém Gabriella: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története
már a következő évben új csereegyleti szabályokat dolgoztak ki, beindítva a körküldeményeket.17 Ennek következtében a forgalom évről évre hatalmas arányokban növekedett, s a vidéki gyűjtők egyesületbe való belépése is megindult. A körküldemények megszervezése körüli munka együtt járt a magyar gyűjtők számának megállapításával és a gyűjteményeikre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtésével. Sajnos ennek eredménye egyrészt elveszett, másrészt a jegyzőkönyvek megállapítása szerint nem volt meghatározó - „mert sehol a világon annyi titkos gyűjtő nincs, mint nálunk” -, de tájékozódásnak jó volt.18 A tagság munkájának következményeként gyűjteményeik lassan olyan szintet értek el, hogy az 1901 júliusában Budapesten megjelent Briefmarken Verkehr - Szekula Béla lapja már nagy magyar gyűjteményekként foglalkozott velük. A lap Schomann törökországi anyagát, Richter többszázezer koronára becsült speciális gyűjteményét, dr. Déri Ernő, dr. Blau Pál, Kunz Ferenc, Pollatsek Sándor és Rédey Miklós gyűjteményét emelte ki, úgy említve azokat, mint határainkon túl is ismerteket. Közben nagy sikerrel folytatódtak az egyesületi bélyegkiállítások, amelyeken már külföldi vendégek is bemutatkoztak. Az 1905. április 4-én tartott választmányi ülésen egy müncheni gyűjtő és Passer Adolf prágai bélyeggyűjtő speciális magyar gyűjteményeiket állították ki, április 14-én pedig Schomann Antal különleges török gyűjteményének egy részét tekinthették meg az arra kíváncsiak. Az első igazi nagy kihívás 1908-ban érkezett, amikor a Hungária közölte, hogy 10 éves fennállása alkalmából a következő évre kiállítás rendezését tervezi, és ehhez az egyesület támogatását kérik. A támogatást meg is szavazták, sőt díjat is felajánlottak. Azonban az Iparművészeti Múzeum üvegudvarában 1909-ben megrendezett Első Magyar Bélyegkiállítás végül a két egyesület erőpróbájaként létrejött első országos bélyegkiállítás is lett. A mintaszerű lebonyolításban társrendezőként jeleskedő LEHE tagjai közül aranyérmet Langer Géza, Poppovits Mirkó, Friedl Rudolf osztrák, Gelbert József általános, Sterk Izidor használatlan általános gyűjteményért és Schmidt József a kiállítás rendezése körüli érdemeiért nyertek. Aranyozott ezüstöt kapott Khayll Elemér svájci, portugál és krétai, Turóczi Sándor általános, Goldschläger Samu angol gyarmati gyűjteményéért, valamint Káldy Gyuláné és Prückler Klára. A sikeren felbuzdulva a LEHE 1911 áprilisában „a LEHE által 1912. év őszén Budapesten... tervbe vett nemzetközi bélyegkiállítás alkalmából a magyar levélbélyegek monográfiájának megírására és méltó alakban való kiadására ” írt ki pályázatot.19 A kiírás magyarnak tekinti az 1850-től 1870-ig forgalomban volt osztrák bélyegek magyar lebetűzéseit is Ugyanebben az évben a bécsi Nemzetközi Postabélyeg Kiállítás nagydíját Poppovits Mirkó nyerte el speciális magyar gyűjteményével. Kis aranyérmet kapott gr. Mailáth Géza és Khayll Elemér. Arra a kérdésre, hogy a LEHE 17 Ennek beindításához csereegyleti tagokra van szükség pontos címekkel és a gyűjtési terület megjelölésével. A dolog lényege az, hogy a kiindulópontról postán útnak indítanak egy füzetet olyan bélyegekkel, amelyek az indító számára felesleges cserepéldányok. Az egyes darabok mellett megjelölik, hogy mit kémek érte. Akinek kell az adott bélyeg, és van megfelelő cserepéldánya, az kicseréli, majd továbbküldi a következő címre. Később nem csak csere volt lehetséges, hanem a bélyeg árát is be lehetett küldeni az indító egyesületnek 18Dr. Déri Ernő: A Levélbélyeg-gyűjtők Első Hazai Egyesülete húsz éves működésének történeti ismertetése. Budapest, 1904, LEHE, 21. p. l9Keil Ferenc: A LEHE története. Kézirat, Budapest, 1971, 91. p. 193
