Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Nikodém Gabriella: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története
kívül hagyták" , de ezzel a lépéssel a LEHE hivatalosan is felvette a kapcsolatot a működését tekintve meghatározó jelentőséggel bíró állami hivatalokkal. Ettől kezdve az egyesület elismert partnere lett a postának olyannyira, hogy két évvel később, 1898-ban a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium felkérte a kibocsátandó új bélyegek grafikájának véleményezésére. Sterk Izidor és Waschmann Ferenc voltak az első kiküldött bírálóbizottsági tagok.11 12 Az együttműködés jegyében 1905-ben korszerű szempontoknak megfelelő bélyegek kiadására tettek javaslatot, 1909-ben pedig, amikor e terv realizálására a posta sort akart keríteni, a bizottságnak Szécsy Artúr is meghívott tagja volt. Akkor ugyanis már általánosan elterjedt a motívumgyűjtés, ennek fényében a magyar posta által kibocsátott, hosszú ideig ugyanazzal a bélyegrajzzal megjelenő kiadások sem esztétikai, sem üzleti szempontból nem követték a felmerülő igényeket. E javaslatuk ugyan csak az 1916-tól gyártásba kerülő Fehérszámú arató sor új bélyegképének formájában realizálódott, ám üzletpolitikai szempontból többször megfogadták tanácsaikat. Például a LEHE volt az első egyesület, amely nyilvánosságra hozta véleményét az első világháborús vereséget közvetlenül követő, mértéktelen mennyiségben piacra dobott felülnyomásos és az ún. megszállási bélyegekkel kapcsolatban is. A Magyar Bélyegújság 1919. évi 3. számában A magyar posta a gyűjtők ellen címmel a Búzakalász felülnyomással ellátott bélyegek külföldön történt áruba bocsátásáról van szó, ezzel kapcsolatban pedig egy másik cikk Illetéktelen beavatkozás címen a LEHE két tagjának - Pompéry Elemér és Doszkár Ferenc - pontokba foglalt óvását említi, amelyben a különféle felülnyomásos bélyegekkel való visszaélés ellen léptek fel. Az egyesület választmányi ülésén tárgyalták az ügyet. Itt, mivel hír szerint a posta a maradék anyagot értékesíteni kívánta, ennek kiderítésére bizottság kiküldését határozták el olyan tagokkal, akiknek a postával jó kapcsolatuk volt, vagyis Szécsy Artúr, Poppovits Mirkó, dr. Schmidt József és Khayll Elemér tagokat. E bizottság munkájának eredményeként a Postavezérigazgatóság hivatalos meghívást küldött a tanácskozásra, amelyen a Tanácsköztársaság alatt készült nagy mennyiségű bélyeg utánnyomása és a hamisítványok felhasználása volt napirenden. A postának az volt a terve, hogy a papírhiány miatt a bélyegeket felülnyomva portóbélyegekként hozza forgalomba, ezt az egyesület azonban a leghatározottabban ellenezte. A tanácskozáson az egyesület elérte, hogy a kérdésben egyletközi értekezletet hívjanak össze, amelyre dr. Schmidt Józsefet és dr. Tóth Ferencet delegálták. Végül a kétes eredetű bélyegkészletek felhasználásának gondolatát az illetékesek elvetették, a Postavezérigazgatóság hamarosan azt is közölte, hogy a Károlyi-kormány idejében készült bélyeghamisítványok java része is megsemmisítésre került. Az egyesület tekintélyének, vezető szerepének elismerését jelentette, hogy 1922. május 1-jén a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium véleményezésre a postai értékcikkek hamisításának megakadályozására vagy felülnyomásának védelmére szánt törvénytervezetét is megküldte. 1929-ben a postának egy látképes levelezőlap-sorozat kiadását javasolták, ugyanekkor dr. báró Szalay Gábor postavezérigazgatót tiszteletbeli taggá választották. A bélyegértékesítésben pedig végig kölcsönös előnyökön alapuló partneri viszonyt ápoltak. 11 Megvalósult ellenben egy 32 darabos képes levelezőlap sorozat, illetve az alkalom tiszteletére nyomtatott és a külföldre szóló küldeményekre is elrendelt levélzárók kerültek forgalomba 12E bizottság állandó jellegűvé vált, más egyesületek tagjaival kiegészült, intézményesült, egy késői, módosult változata ma is működik. 188