Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Dr. Csáki György: A művész és a megrendelő, Légrády Sándor és a Magyar Posta
A megvalósult Árpád-házi Szent Erzsébet bélyegterv, 1932 nyeit. És akkor - 1932-ben - jött az első bélyegmegbízás, nem csak megadott témában, hanem megadott művek felhasználásával. A felesleges részek lefestésével, a kontúrok hangsúlyozásával alkalmassá kellett tenni a két Szent Erzsébet-ábrázolást arra, hogy bélyegméretben is érvényesüljön a kép, és persze el kellett helyezni rajta a megfelelő, a képhez grafikailag illő feliratokat és a névértékjelzést. Hasonló feladatot valósított meg az Arcképek című bélyegsor esetében is. Az 1933-as Cserkész bélyeg egy mástól származó korábbi pályázati munka kompozíciója nyomán készült, vonalas rajz helyett immár tónusos formában; a Rákóczi- és a Pázmány-bélyegek is festményadaptációk. Az igazi berobbanást Légrády Sándor számára 1936 jelentette a három címletből álló Repülő sorral. Ez már teljes egészében saját alkotás, mégpedig remek. Mondom ezt nem csak én, hanem mondták azok is, akik a Floridai Nemzetközi Bélyeg és Éremkiállítás zsűrijében az előkelő díjat a magyar királyságnak ítélték. Igen: Magyarországnak, nem Légrády Sándornak, mert a bélyeg mindig a kibocsátó országé. A művész az ország számára szerzett dicsőségért honfitársai háláját érdemli. Ugyancsak 1936-ban jelent meg az 5 címletből álló Budavár, majd 1938-ban a 14 címletből álló Szent István sorozata. Másik kiemelkedő nemzetközi sikere csak évtizedek múltán vált köztudottá idehaza: a Szent Gábriel Világszövetség körkérdésére érkezett szavazatok alapján a világ Madonnabélyegei közül 1953-ban a harmadik helyezést nyerte el. Az 1940-ben kiadott Erdélyért sor egyik címletéről van szó, de tudjuk, hogy ez idő szerint Magyarországon mind a vallásos téma, mind Erdély emlegetése tabu volt. A Repülő sor sikere után természetesnek tűnik, hogy a későn érkezett témajavaslat bélyegterveinek elkészítésére Légrády kapott megbízást. A személyre szóló megbízás helyett azonban a posta felső vezetése az idő rövidsége ellenére is pályázat kiírásához ragaszkodott. A sors fintora, hogy a pályázat nem hozott kielégítő eredményt, így mégiscsak Légrády Sándor készítette el - a korábbiakhoz képest átdolgozott formában - a Budavár nevű sorhoz a bélyegterveket, mivel az elvetett pályázati munkák közül az övéit tartották a legjobbaknak. Légrády Sándor jellegzetes stílusát az 1948-ban kibocsátott, 10 címletből álló Feltalálók - Felfedezők sorozat és az ugyanabban az évben kiadott, szintén 10 címletből álló Költők - írók sorozat tükrözi. A korábbi bélyegeknél kissé szellősebb, kevesebb motívumot tartalmaz az 1949-es Lánchíd (III.) blokk, s ugyancsak összetéveszthetetlenül Légrády- bélyeg az 1950-ben kibocsátott, 14 elemből álló Ötéves terv (I.) sorozat is. Szintén 1950- ben bocsátotta ki a Magyar Posta a 10 címletet tartalmazó Sport sorozatot, amely ismét 149
