Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Szabó Jenő: 60 éves a forint és a Forint-fillér bélyegsor
Szabó Jenő 60 éves a forint és a Forint-fillér bélyegsor Nemrég még úgy gondolhattuk, mire eléri a korhatárt, elmehet jól megérdemelt nyugdíjába a magyar forint, s vele együtt a forint-fillér névértékű bélyegek is. Ma már bizonyos, hogy még néhány évet rá kell dolgoznia, mire felválthatja hivatásában az euró. Egy kis megemlékezést azért megérdemel életünk egyik legismertebb kortársa, mindennapjaink elmaradhatatlan kelléke. Úgy is, mint a hazai nyomdaipar ritka szép kivitelű terméke. A Bélyegmúzeum az évforduló napján, 2006. augusztus 1-jén emlékülést tartott, amelyre a filatélia avatott művelőit és szimpatizánsait, valamint a pénzkészítés szakembereit hívta meg. A nyári kánikulát tetézte a kiállítóterem elromlott klímaberendezése, de ennek ellenére váratlanul szép számú közönség gyűlt össze a jubileumi előadásokat meghallgatni. A Múzeumi Egyetértés Egylet számos tagja is a hallgatóság soraiban foglalt helyet. A forint történetéről dr. Garami Erika, a Postamúzeum családi okból éppen távozófélben lévő munkatársa tartott nagyon szemléletes és érdekes előadást. Vázolta a magyarországi forint elnevezésű fizetőeszközök históriáját első Anjou-házbeli királyunk firenzei ihletésű aranypénzétől napjaink fém- és papírpénzsorozatáig (ez utóbbinak tervezője, Vagyóczky Károly grafikusművész, a Pénzjegynyomda nemrég nyugdíjba vonult művészeti vezetője is megtisztelte jelenlétével az ülést), megkülönböztetett figyelemmel körüljárva a II. világháborút követően bevezetett új forint születésének kulisszatitkait. A II. világháború után hamarosan felpörgött az infláció, s a mind rövidebb idő alatt cserélődő, egyre magasabb címletű bankjegyek előrevetítették az elkerülhetetlen pénzcserét. Abban a helyzetben, amikor Magyarország még nem rendelkezett - aláírt béke- szerződés hiányában - sem teljes állami szuverenitásával, sem külföldre hurcolt aranytartalékaival. Utóbbi amerikai zár alatt várta a politikai döntést, mikor kerülhet vissza a Magyar Nemzeti Bank trezorjaiba. 1946. augusztus 1 -jén mégis megtörtént az akkoriban kisebb gazdasági csodának tartott esemény: kibocsátották a forintot a teljesen elértéktelenedett pengő helyett. Nem volt azonban egyértelmű, hogy éppen forintnak hívják majd az új magyar fizetőeszközt. Más javaslatokkal versengve nyerte el a döntéshozók tetszését a történelmünk során már több ízben forgalomban volt pénz. Először Károly Róbert vezette be a firenzei eredetű és a város nevét magában hordozó aranyforintot, ami a középkor és a korai újkor századokon átívelő értékmérője lett Európa-szerte. A papírpénzek korában is őrizték pozíciójukat, gondoljunk csak a szabadságharc Kossuth-bankóira, de utána is, egészen 1892-ig forintnak hívták a magyar pénzt. 1946-ban a tallér volt a legnagyobb rivális, ezt igazolja a május elején kinyomott próbasorozat, a tízesen Petőfivel, a húszason Kossuthtal, a százason Bocskaival. Ha előkeressük a fent említett nevezetes napon kibocsátott bankjegyeket, keveseknek lesz ismerős. Mindössze két címlet jelent meg az érmesorozat mellett, a 10 és a 100 forintos, és szokatlanul rövid ideig maradtak forgalomban. Mindkét papírpénzen élő személyt ábrázolt a tervező, Horváth Endre grafikusművész, a Pénzjegynyomda művészeti vezető138
