Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Makkai-Várkonyi Ildikó: Levélszekrények a magyar posta használatában a kezdetektől 1945-ig
A korábbi kulcsos-betétes levélszekrényekhez képest a gyors és biztonságos levélgyűjtés szempontjából hibái ellenére is nagy előrelépést jelentett. A Búsfy-féle kísérleti levélszekrényt Doromby József postatiszt, majd Árkay Sándor budapesti műlakatos fejlesztette tovább.28 A magyar kísérletek átmeneti megoldást jelentettek. A posta által ma is használatos, úgynevezett gépi ürítésű levélszekrénytípust a 19. század kilencvenes éveinek a végén egy grazi lakatos, Wlcek Vendel fejlesztette ki. Wlcek az általa tervezett új szerkezetű levélszekrényt Budapesten 1889 márciusában mutatta be. A versenytárgyaláson a szakértői bizottság az ő tervét fogadta el, némi módosítás kikötésével.29 A gépi ürítésű levél- szekrény aljának kétajtós zárszerkezete ürítés alkalmával a gyűjtőkeret betolásakor automatikusan kinyílott, s a bedobott levelek a gyűjtőkerethez rögzített bőr gyűjtőzsákba hullottak. Wlcek találmányának - amely minden addigi megoldásnál egyszerűbbé és gyorsabbá tette a levélgyűjtést - gyártási jogát Magyarországon a Vízvezeték Légszesz és Fűtésberendező Rt. kapta meg. A cégtől a Magyar Királyi Posta 1894-ben 500 géprendszerű levélszekrény gyártását rendelte meg.30 Nem telt el tíz év, s csak Budapesten az új típusú levélszekrényekből több mint 650 darab állt a levelezni vágyók rendelkezésére. A Magyar Királyi Posta századfordulós gyors fejlődését ecsetelve dr. Hennyey Vilmos a következőket írta a levélszekrényekről: „Ha az intézmény megismerése ezé íjából végig bolyongunk Budapest utczáin, feltűnik a házak falán vagy a gyalogút mentén a sok postai levélgyűjtőszekrény, amelyek zöld keretbe foglalt vörös színükkel és csinos alakjukkal hívogatni látszanak a közönséget. Azelőtt - az ötvenes években - ezek a szekrények rossz és könnyű szerkezetű, kis bádogtartályok voltak, s csakhamar megteltek levéllel. Tartalmukhoz is hozzá lehetett férni. A mai szekrény már automatikusan nyílik, ha a postaszolga a levelek kivétele czéljából a hasonlólag automata szerkezettel nyíló és záródó gyűjtőzsákot a szekrény aljához betolja, és ismét bezáródik, ha a zsákot kihúzza. Avatatlan kéz a levelekhez nem juthat, mert a zsákot csak a postahivatalban nyithatják ki tisztviselők jelenlétében... A levélszekrény a hosszú útra induló levél első pihenőhelye... A levélszekrényben nappal legfeljebb egy óráig maradhat a levél... A levélgyűjtőszekrényekből kiszedett anyag körülbelül 70 millió darabra tehető évenként... A levélszekrényeket kiürítő automobil és egylovas járatok 12 nagyobb hivatalból indulnak ki körútjukra; a város belsejébe naponta 10-17-szer, a külső részekben 7-10-szer ürítik ki a szekrényeket. ”31 A gépi ürítésű levélszekrények igen gyorsan teret hódítottak, de vidéken, főleg a kisebb lélekszámú településeken a kulcsos-betétdobozos levélszekrények még sokáig használatban maradtak. 28 „ Doromby József postatiszt találmányát a szabadalmi joggal együtt eladta Arkay lakatosnak... Arkay nyilván ebből és a Búsfy-féle levélgyűjtőkocsi egyesítésének gondolatából új és némileg módosított alulnyitható levél- szekrényt tervezett, melyhez zsákvászonból készült gyűjtőzsákot használt. ” Dr. Monus Ferenc: A levélszekrények történetéből. Magyar Posta, 1943. 3. sz. 100. p. 29 „A bemutatott készülék első vizsgálatra megnyerte a bizottság tetszését, s megállapították, hogy az eddigieknél feltétlenül jobb és megbízhatóbb szerkezetű, és a bizottság javaslatára megengedték Wlceknek, hogy a hirdetendő versenytárgyaláson, melyen csak hazai iparosok vehettek részt, ő is bemutathatja levélszekrényét... Ugyanakkor került bemutatásra Korzsinek Ede lakatos, Paris Károly bécsi postatisztviselő és Wlcek újabb javítású levélszekrénye. A bizottság Wlcek szekrénye mellett döntött, s azt elfogadásra ajánlotta. ” Dr. Monus Ferenc: A levélszekrények történetéből. Magyar Posta, 1943. 3. sz. 101. p. 30Uo. 101. p. 31 Dr. Hennyey Vilmos: Budapest székes főváros posta-, távíró- és telefonintézménye. In Pál Imre (szerk.): Posta és Távíró Évkönyv. Budapest, 1903, Országos Központi Községi Nyomda, 28-29. p. 102
