Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Nikodém Gabriella: A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei
rint: „A lefoglalt készletek között talált használatlan, forgalomban lévő magyar bélyegekért a tulajdonosnak tekintet nélkül arra, hogy kereskedő-e vagy nem, folyószámla megtérítés adatik. ” A 7. pont kimondja, hogy: „A 2000 koronán alul becsült bélyeggyűjtemények elismervény ellenében a tulajdonosnak rövid úton visszaadhatok. A 4000 koronánál kevesebbre becsült bélyeggyűjtemények, amelyeknek tulajdonosai beigazolható módon nem kereskedési célból vagy tőkeelrejtés szándékából fektették be vagyonukat a bélyeggyűjteményekbe, és akik kifejezetten proletárok, vagy a vörös hadsereg aktív tagjai, által [sic!] a visszaadásra vonatkozólag előterjesztett kérelmére a bélyegosztály véleményes jelentése alapján a feloldás jogát magamnak tartom fent. ” Sajnos a 7. pont nem segített a kérvényező Büchler Richárdon, aki édesapja lefoglalt és elszállított bélyegeit kérte vissza arra való hivatkozással, hogy az kifejezetten kedvtelésből tartott gyűjtemény, amellyel édesapja szenvedélyesen foglalkozik, és amely sok évtizedes gyűjtőmunka eredményeként állt össze. Büchler Richárd hiába volt a Keleti Hadsereg Főparancsnokság összekötője, kérvényére a következő megjegyzés került: „Értéke 10 000 K. Ezidőszerint nem! Havas. ” A lefoglalt gyűjtemények becslését végző bizottság tagjaivá május 20-án a következőket nevezték ki: Doszkár Ferenc, Farchy József és Geller József bélyegkereskedők, Gábor Ignác gyűjtő, Hahn Béla, a Népszava munkatársa, valamint Jászai Emánuel, Martin Károly, Pompéry Elemér, Szécsy Artúr és Váradi Károly gyűjtők. Közülük Jászai Emánuelt és Váradi Károlyt a nevük mellett szereplő megjegyzés szerint a posta ajánlotta. A jegyzőkönyvek szerint munkájukat május 30-tól július 19-ig a vasárnapok kivételével folyamatosan végezték, ez idő alatt mintegy 150,160 gyűjtemény értékét állapították meg. Ebből 107 gyűjteményt minősítettek 1000 márkánál kevesebbre, ám az utasításnak megfelelően kiválogatták belőlük az értékesebb darabokat. Szécsy Artúr szerint a gyűjtők annak köszönhetik kollekciójuk megmaradását, hogy a bizottság szándékos időhúzása miatt nem volt már lehetőség az értékesítésre. Mindenesetre a július 7. és 12. között átvizsgált 25 gyűjtemény a jegyzék szerint mintegy 250 000 db bélyeget tartalmazott. Ajelölt héten feldolgozott és visszatartásra kijelölt anyag értéke 681 893 márkát tett ki. Kétségtelen azonban, hogy a munka megkezdésétől annak végéig állandóan folyamatban levőnek tüntették fel gr. Majláth Géza, Kelen és Társa18, valamint az Amateurök Forgalmi Szövetkezete bélyeganyagának becslését. Továbbá, hogy 1000 márkán alulinak, és mint ilyent, visszaadandónak értékelték például a bizottságban dolgozó Jászai gyűjteményét. Számunkra érdekesebb azonban, hogy mi volt a szándék a visszatartott gyűjteményekkel. A széles körben ismertetett indok szerint a nemzeti vagyon illegális külföldre áramlását kívánták megakadályozni. Ennek ellentmondanak azok az üzenetváltások, amelyek a bélyegosztály és a népbiztosságok között az ügyiratokon rögzítésre kerültek. Javában folyt a gyűjtemények felértékelése, amikor 1919. június 10-én a Szociális Termelés Népbiztosságáról érkező iratot iktatták, amely 13013 sz. 16.1919. jelzéssel azt kéri, hogy „a lefoglalt bélyeggyűjteményekben a postai forgalomban ma még felhasználható tetemes frankójegy mennyiségeket” a papírhiány miatt kifogyó bélyegkészletek pótlására a postá18 Kelen Samu a Magyar Bélyegkereskedők Egyesületének titkára lett. Talán rokonságban volt Kelen József pénzügyi népbiztossal? 218
