Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Makkai-Várkonyi Ildikó: A balatonszemesi Postamúzeum új állandó kiállítása

A Mátyás-féle kocsiszekér modellje

A 2. és 3. tabló a 18. századi személy- és postaszállító járművet, a delizsánszot (igyekvő) mutatja be, amely Angliából terjedt el az ó-kontinensen.

III. Károly a török- és a Habsburg-ellenes küzdelmek után a nemzet és az uralkodóház közötti megbékélést szorgalmazva összehívta az országgyűlést. Arendekaz 1712-től 1715- ig tartó tanácskozásokon felvetették a biztonságos pénz- és csomagszállítás kérdését is, amelynek megoldására egyre nagyobb társadalmi igény mutatkozott. Az uralkodó postavonalak felállítását rendelte el, ami szükségessé tette egy korszerű úthálózat kiépítését, amely Európában - állami megrendelésre - a 17-18. század fordulóján, a gazdasági fellendülés, a gabonakonjunktúra hatására vette kezdetét. Az úthálózat fejlesztése a közlekedési eszközök fejlődését is magával hozta. A 18. század közepén a hazai szállítástörténet fontos állomása az első menetrend szerint közlekedő postakocsik, a delizsánszok bevezetése volt.

A tablók előtti vitrinben az inárcsi Kozma Béla 1:10 arányban - a Postamúzeum megrendelésére - 2005-ben készített delizsánszmodellje látható. A járművet benépesítő, korhű ruhákba öltöztetett bábuk és csomagok Illyés Borbála babakészítő iparművész munkái.

A múzeumépületben és a kocsiszínben kiállított fogatolt járművek - a kariol- és tárkocsik - az 1867-ben megalakult önálló Magyar Királyi Posta közúti szállítóeszközeit reprezentálják. A vasútvonalak kiépülésével az utakról ugyan eltűntek a delizsánszok, de fogatolt postajárművek új külsővel és új funkcióval továbbra is közlekedtek. Megjelentek a zártszekrényű, 2-8 m3 rakterű postakocsik, amelyek a vasúti összeköttetéssel nem rendelkező települések közötti forgalmat, a nagyobb városokban a helyi postaszállítást és kézbesítést végezték. Sok vidéki településen egészen az 1960-as évekig közlekedtek.

74