Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kovács Gergelyné: Utószó az Előszóhoz
Az utolsó sorokra néhány órával később valóban nagy szükségem lett, mert az ünnepi asztaltól alig tudtam felállni, életem első ideggyulladása köszöntött rám, és figyelmeztetett is, hogy valóban itt az ideje visszavonulni! Csodálatosképpen a többhetes fájdalmas betegség az Opris Péter emlékkiállítás rendezése közben, Pécsett múlt el. A következő búcsúzás decemberben az Adventi Szalon megnyitásakor volt. Sokan jöttünk össze a szentesi postás festő, Katona Imre képei alatt. Szívünk megtelt az adventi várakozással, és bemutathattuk a szolgálataimat folytatókat. Az én könnyeim a megkönnyebbülés és a hála könnyei voltak azért, hogy szolgálataimat jó kezekbe tehetem le. Az alapítvány ügyvezető igazgatója Egervári László mérnök lesz, akire sok munka és nehéz logisztikai feladatok várnak. Mivel alapítványi igazgatását nem terheli meg a Postamúzeum vezetése, személye garanciát ad a két múzeum egyenlőségére, teljesítményeik pártatlan értékelésére. Új kezdeményezésekkel neki kell majd az alapítvány és múzeumai sok megfáradt és elszürkült szakmai és társadalmi kapcsolatát felfrissíteni. A folytonosságot és a biztonságot a Hírközlési Múzeumi Alapítvány változatlan összetételű kuratóriuma és felügyelő-bizottsága jelenti, élen elnökünkkel, Kurucz Istvánnal, aki másfél évtizede vezeti kuratóriumunkat, és erősíti bennünk munkánk értelmét a múlt értékeinek megőrzésében és bemutatásában. A Postamúzeum vezetését Krizsákné Farkas Piroska helyettesem veszi át, aki jóban- rosszban mindig hűséggel és tudása legjavával szolgálta a múzeumot, amelynek kiállító- helyei példamutató tárlatokkal, ápolt környezetben várják a hírközlés története iránt érdeklődő látogatókat. A Bélyegmúzeum személyi változások nélkül, egy jelentősebb felújítás befejezésével szintén jó várakozással nézhet az újabb évtizedek elé. Mostanában többször észreveszem, hogy képzeletbeli lovamra mintha fordítva tenném fel a nyerget. Már szívesebben gyönyörködöm a megtett és megismert, mint az előttem lévő, még ismeretlen útban. Az alkonyi fényben ragyogó megtett út tele van emberekkel, itt-ott az égi hazába költözött lelkekkel, akik mind-mind figyelemmel, jó szándékkal kísérték, munkájukkal segítették, esetleg elszenvedték munkásságomat. Lélekben köszönettel gondolok vissza az alapítványunkat létrehozó Magyar Telekom Nyrt., Magyar Posta Zrt., Antenna Hungária Nyrt. vezetőire és vezető munkatársaira, akik megteremtették és biztosítják számunkra a létezés európai feltételeit. Szeretettel búcsúzom ezúton is munkatársaimtól. Köszönöm munkájukat és azt, hogy sokszor megosztották velem örömeiket és bánatukat. A közösen megélt ünnepek, esküvők, keresztelések, kirándulások, költözések, betegségek, temetések nagy családdá formáltak minket. Boldoggá tett, ha néha betöltöttem benne a családfő tisztét. Kedves Nagycsaládom! Mindnyájatoknak további jó egészséget, eredményes és örömteli munkát kívánok! Szeretném, ha tudnátok, hogy miközben jártok-keltek, otthonomban mindig tárt kapukkal, nyitott ajtóval és szerető szívvel várlak benneteket! Kedves Olvasóink! Kosztolányi szerint a könyveknek olvasóra van szükségük, hogy értelmet kapjanak. A szövegek csak ugródeszkaként szolgálnak, mert mint írta: „Felettük, alattuk, mögöttük az érzések, gondolatok, erkölcsi ítéletek titkos zenéje zendül meg. Csoda történik. ” Kívánom, hogy évkönyvünk olvasóiban keljenek életre a holt betűk, és gazdag élményekkel ajándékozzák meg őket még sok-sok évtizeden keresztül! 6
