Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Bartók Ibolya: 50 éve nyílt meg az önálló Postamúzeum
gyűjtött, illetve a millenniumi kiállítás bezárása és a múzeum megnyitása közötti időszakban begyűjtött anyagot is, és azokat együttesen a Közlekedési Múzeum gyűjteményének V. posta-, távíró- és távbeszélő-csoportjaként mutatták be egészen 1944 decemberéig. Tudnunk kell azonban, hogy a Közlekedési Múzeumban elhelyezett gyűjteményi csoport felügyeletével megbízott mindenkori postai grémium soha nem adta fel a Magyar Királyi Posta eredeti elhatározását, az önálló Postamúzeum létrehozását, aminek késlelte - tője, gátló tényezője mindenekelőtt az első, majd a második világháború volt. Az önálló Postamúzeum létrehozásának történetében döntő fordulatot az 1931. év jelentett, amikor a Magyar Királyi Posta a magyar távbeszélő fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. Ekkor adta ki ugyanis Búd János kereskedelemügyi miniszter azt a rendeletet, amellyel az önálló Postamúzeum létesítésének már régebben felmerült tervét elevenítette fel, s amelynek alapjait a muzeális tárgyak komoly és állandó gyűjtésének megindításával kívánta megvetni. A kereskedelemügyi miniszter nem tévedett, az újjászervezett Postamúzeum alapjait valóban az 1931-ben - illetve az 1945-ig még négy e tárgyban - kiadott rendelet alapján begyűjtött tárgyak és dokumentumok vetették meg, és nem a Közlekedési Múzeumban őrzött, 1935-ben már 2138 darab tárgyat és 2619 könyvet és dokumentumot tartalmazó posta-, távíró- és távbeszélő-történeti gyűjtemény. Az 1931-től kiadott rendeletek után az újabb gyűjtés eredményeként bekerült műtárgyakat a Magyar Királyi Posta már nem adta át a Közlekedési Múzeumnak, hanem különböző postaépületekben raktározta, majd 1935-ben elrendelte azok nyilvántartásba vételét, gyarapodási naplóba vezetését is. Ebbe a - ma is meglévő - naplóba 1944 végéig 2074 tételszám alatt 23 395 műtárgyat - tárgyat, dokumentumot és könyvet - vételeztek be. Sajnos 1944-ben Budapest ostroma alatt mind a Közlekedési Múzeumban, mind a különböző postaépületekben őrzött gyűjteményünk háborús károkat szenvedett, a Közlekedési Múzeumot és a Pauler utcai postahivatal melletti két raktárhelyiségünket bombatalálat érte. így a következő években a múzeumépítésben a helyreállító és mentési munkálatok kaptak fő hangsúlyt. Az önálló Postamúzeum terveinek kidolgozására 1951 szeptemberében Katona Antal postavezérigazgató dr. Vajda Endre2 postatanácsost kérte fel. Dr. Vajda Endre az elkészített terveket 1952. február 1-jén terjesztette fel megbízójának, aki ekkor már nem csak a 2 Dr. Vajda Endre (1915—?) postafőtanácsos: 1915. március 11-én Budapesten született, ahol 1933-ban az Állami Szent István Reálgimnáziumban érettségizett. Postai szolgálatát postaforgalmi díjnokként 1933 októberétől kezdte a Budapest 10. számú postahivatalban. 1935-ben és 1936-ban postatiszti alap- és szakvizsgát, majd 1937. július 12-én hivatali esküt tett. A pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem elvégzése után 1942. november 25-én az államtudományok doktorává avatták. Egy év katonai szolgálat után a Helyközi József Távbeszélő Központban, majd az Erzsébet Távbeszélő Központban dolgozott. 1948 februárjától a Budapesti Postaműszaki Igazgatóság 2. ügyosztályát vezette, ahonnan a vezérigazgatóság 7. ügyosztályához került. 1948 novemberétől a vezérigazgatóság 9. ügyosztályának felügyeletét látta el, majd 1949 márciusában a Központi ellenőrzési, jogi és vizsgálati ügyosztály vezetőjévé nevezték ki. 1950 júniusától a Távközlési, üzleti és forgalmi ügyosztály vezetője volt, 1951 szeptemberétől a Budapesti Postaigazgatóságon a távbeszélő szabályzat megalkotóinak bizottságában dolgozott, amikor is a postavezérigazgató a Postamúzeum terveinek kidolgozására kérte fel. A múzeumot a tervezés, szervezés és megnyitás után 1955 és 1975 között 20 éven keresztül vezette, s közben az 1960-ban életre hívott Posta Műszaki Dokumentációs és Tájékoztatási Központot is megszervezte, amelynek 1975-ig szintén igazgatója volt. 42 évi postai szolgálat után 1975 novemberében vonult nyugállományba. 66
