Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Ifj. Heckenast Gábor: Országos és regionális rádióműsorok
amely nem a városban, hanem Lillafüreden épült fel. Ez a szerep a műsorokból is kiderült, amelyekben elsősorban nem a helyi hírek, érdekességek, események szerepeltek, hanem a párt és a kormány propaganda szócsövei voltak. Tulajdonképpen az országos műsort visszhangozták, esetleg a sorrendet és a tálalást kissé módosítva, de a tartalmi lényeget hűen megőrizve. Ezekben az épületekben két-két stúdiót alakítottak ki. Egy nagyobbat, amely zenei felvételekre is alkalmas volt, és egy kisebb prózai stúdiót, amely rendszerint az adáslebonyolító stúdió szerepét is betöltötte. Az első műszaki berendezések a rádió saját műhelyében készült favázas keverőasztalok és magnók voltak, amelyeket később a Budapesti Elektroakusztikai Gyár és a Mechanikai Laboratórium berendezési váltották fel. Új készülékeket a vidéki stúdiók általában nem kaptak, többnyire a Budapestről leszerelt, már elavult, de felújított gépekkel szerelték fel azokat. Mint látható, ezeket a stúdiókat olyan városokban építették fel, ahol a középhullámú reléadók üzemeltek, és ahová később URH adókat is telepítettek. Elvileg meg volt tehát a lehetősége annak, hogy ezek az adók a központi műsor helyett a helyi stúdió műsorát sugározzák, amire aztán később a gyakorlatban is sor került. A hatvanas évek elejére - a hidegháborús feszültségek enyhülése nyomán - a vidéki stúdiók szerepköre lassan átértékelődött. Több önállóságot kaptak, és többet kezdtek foglalkozni a régió és a város problémáival. Szerepük azonban változatlanul másodlagos maradt. Igazi áttörés csak a hetvenes évek közepére következett be. Ekkorra a rádió egész vezetősége felismerte a helyi rádiózás jelentőségét. Ennek eredményeképpen a körzeti és nemzetiségi adások önálló főszerkesztőséget kaptak, és döntés született arról is, hogy a vidéki stúdiók ugyanolyan korszerű berendezéseket kapjanak, mint a budapesti stúdió. Elhatározták, hogy meg kell építeni a szegedi és debreceni stúdiókat, továbbá meg kell kísérelni a különösen rossz állapotban lévő és nyomasztó helyhiánnyal küzdő pécsi és győri stúdiók kiváltását vagy felújítását. Ez a munka mintegy másfél évtizedig tartott. Sok energiát és tárgyalást igényelt a két stúdióépület megtalálása, új épületek építéséhez ugyanis sokkal több pénz kellett volna. Hosszadalmas keresgélés után mind Szegeden, mind Debrecenben sikerül reális költségekkel két szép stúdióházat létrehozni. A szegedi stúdiót 1987 közepén, a debrecenit 1988 végén avatták fel. A magyar posta a stúdiók műsorának sugárzásához egy-egy CCIR2 sávú, kis teljesítményű adót telepített. A vidéki stúdiók ma korszerű eszközökkel vannak felszerelve, amint azt a mellékelt kép is mutatja. Közülük több sztereóműsorok készítésére is alkalmas. Az ezredfordulóra további két stúdióházzal bővült a regionális műsorok bázisa, Nagykanizsa és Szombathely lépett be a sorba. így a Magyar Rádió kilenc vidéki stúdióval rendelkezik. Ha ránézünk a mellékelt térképre, láthatjuk, ezek elég jól lefedik az ország egész területét különösen akkor, ha figyelembe vesszük a tudósítói állományt is. Ma a vidéki stúdiók fontos szerepet töltenek be nem csak saját önálló műsoraikkal, hanem az országos műsorokban való megszólalásuk révén is. A hazai helyzet áttekintése után érdemes egy pillantást vetnünk a szomszédos Ausztriára is, ahol a regionális műsoroknak sokkal nagyobb a jelentősége. Részben azért, mert itt az egyes tartományi fővárosok nagyobb lélekszámúak a mi vidéki városainknál, részben 2 CCIR: Committee Consultativ International de Radiodiffusion - Nemzetközi Rádió Tanácskozási Bizottság. 63
