Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában
Miért szűntek meg ezek a népszerű vetélkedők? Pedig volt olyan kiváló rádiós, aki elég nyakas volt ahhoz, hogy szilárdan kiálljon a kor kérdései mellett, de sajnos ő is elbukott. A rádió nem csak az otthoni szabadidős perceket, órákat színesítette meg, de még munkahelyi tevékenységemet is irányította. Munkámat úgy szerveztem, hogy közben tudjak rádiót hallgatni, ebédidőmet a Ki nyer ma? adásidejére tettem. Reggel a rádióval ébredek, bal oldalamon a Kossuth rádió, jobb oldalamon a Petőfi rádió, illetve ezekre beállított készülékek. Napközben előttem a műsor, hogy az általam előre kijelölt, aláhúzott adásokat el nem mulasszam. Hogyan változott meg a rádió szerepe az elmúlt évtizedek alatt? - veti fel a kérdést a pályázati kiírás. Változtak a koncepciók, változtak a műsorok, a szereplők, de a rádió szerepe szerintem - hála Istennek - nem változott. Mindig az ismeretterjesztés, a kultúra, a szórakoztatás, a hírközlés eszköze volt, s mindig igyekezett ellenállni a különféle politikai áramlatoknak, erőszaknak, nagyon sokszor sikerrel. Bár az eltelt időszak műsorainak értékelése nem feladatom, mégis szeretnék egy műsort kiemelni, ez a Kopogtató. A mai gyűlölködő, embertelen világban is bizonyítja, hogy mennyi kiváló magyar ember van, akik ugyan nem megasztárok, még csak nem is híres emberek, de kiválóak, de magyarok és emberek. Az elmúlt évek, az ún. rendszerváltás általános kulturális hanyatlást hozott létre. Előtérbe került az értéktelen, a selejt, a gagyi. A magyar rádió volt az egyetlen média, amely nem követte ezt a negatív változást. Ma is színvonalas, a kulturális értékeket megőrző és megbízható annak ellenére, hogy több régi értékét (színházi közvetítések, rádiójátékok, vetélkedők) elvesztette. Azonban a rádió mégiscsak a rímek, áriák, dallamok, ismeretek óriása. Vác, 2005. Bíró Ilona: Kedves Magyar Rádió! Engedd meg, hogy 80 éves születésnapodon szeretettel, tisztelettel és hálával visszaadjak egy gyönyörű csokrot, amelyet a múzsák kertjében szedtem, és egy csepp emberség gondolataival megtűzdelek, hogy a legszebb köszöntőt kapd tőlem. Hozzád kötődik az első csoda és az első tudatos szégyen, az első hazafias érzés és az első vonzódás, szerelemféle érzés. Neked köszönhetem, hogy megérintett a zene és az irodalom szépsége, hogy lássak, ne csak nézzek. (Azért már kell a szemüveg is!) Erdélyből kerültem át családegyesítéssel egy Pest környéki sváb faluba 1950 szeptemberében. A szobában volt az asztalon egy doboz, amelyből emberi hang szólalt meg. Ez voltál te fizikai mivoltodban, és voltál a csoda, hogy beszéltél hozzám, és muzsikáltál nekem, és meséltél, és cirkuszt csináltál vasárnap délelőttönként, és kicsaltad az embereket a községháza elé a mikrofonhoz focimecset hallgatni, mert nem volt akkor sem mindenkinek kis doboz az asztalán. Ugy-e mi mindent kaptam tőled? És én hálátlan nem akartalak felköszönteni. Úgy gondoltam, te úgyis tudod. Pedig te voltál, az voltál, az első igazi nagy csoda az életemben. 53
