Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Nikodém Gabriella: A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei
dai lemezeinek rendszerezését. Az 1934 novemberében kiadott munka címének megfelelően a szakma mesterei számára jelentett csemegét. Ismeretterjesztő jellegű sorozatot indított 1936 májusában a Bélyeggyűjtők Kiskönyvtára első számával Mészáros Aladár, A bélyeggyűjtés című könyvecske kiadója Pinterics Sándor volt. A Bélyeggyűjtő című szaklap 1939-ben és 1941-ben különlenyomatként jelentette meg Szabó Antal Jenő Baranya bélyegei, és Bán Béla A határőrvidék és postahivatalai című munkáját. 1942-ben a szövetség kiadásában a Magyar bélyegek árjelző könyve, ennek függelékeként Schönhofer tanulmánya a Magyar bélyegek vízjelei címmel jelent meg, 1943-ban pedig még két szakkönyv láthatott napvilágot. Az egyiket a Hungária adta ki Bán Willy A magyar postabélyegek adattára, a másikat a LEHE Térfi Béla Bélyegelőtti levelek és azok lebe tűzései - németül is - címmel. A politikai és gazdasági viszonyok hatása az egyesületek életére Míg 1903 szeptemberében Szekula Béla lapja16 szerint, amely képes riportot közölt Budapestről, 200-300 gyűjtő volt Magyarországon, addig az 1927-ben Örvös János szerkesztésében megjelent Első magyar filatelista címtárban mintegy 1500 nevet olvashatunk, bár Örvös szerint a rejtőzködő gyűjtők száma ennél jóval magasabb. Az 1939-ben megjelent Bélyeggyűjtők zsebkönyvében a címtár mintegy 3000 nevet tartalmaz, az 1942- 1943. évi zsebkönyvben viszont Légrádi Dezső a Bélyegtudakozó Központ felmérése alapján 20 000 gyűjtőről beszél, ebből szerinte 5910 egyesületi tag. Az ugyanebben a könyvecskében közzétett statisztika szerint a legtöbben 1915-ben, 1916-ban, 1922-ben, 1932-ben, illetve 1937 és 1939 között váltak gyűjtőkké. E számok és a kapcsolódó dátumok összevetésével megrajzolhatók, jól elkülöníthetők a magyarországi bélyeggyűjtés korszakhatárai. A kezdetektől az I. világháború első éveiig beszélhetünk a klasszikus filatéliáról, amikor a gyűjtési szándékot a kedvtelés, az információszerzés vágya, az egyre teljesebb és egyre magasabb szintű szempontok alapján történő gyűjteménygyarapítás és feldolgozás igénye motiválta elsősorban minden egyéb szempont fölött. E hőskor a legtekintélyesebb - ám a korszak végéig igen kevés számban megjelenő - egyesületek megalakulásának időszaka, amikor megkezdődnek az egymással való kapcsolatépítések, az előbb belső, majd a külső kör számára szervezett gyűjteménybemutatások, kiállítások és szakirányú programok. Az egyesületek lassan magukra találnak az érdekvédő és érdekérvényesítő feladatok megoldásában, bélyegvizsgáló állomások létesülnek, megtörténnek az első lépések a minisztériummal, a postával való kapcsolatfelvétel érdekében, megjelennek az első szaklapok, amelyek azonban nem képesek megfelelő számú olvasóközönséget toborozni, így egymás után tűnnek el. A korszakban a kulcsfogalom a csere. Minden gyűjtő elsősorban csere útján próbálja a gyűjteményéből hiányzó darabokat pótolni, ennek színtere az egyesületi összejövetel, ahol idővel szakmailag is tovább képezheti magát a szervezett előadások, tapasztalatátadások révén. Csereegyesületek alakulnak, körküldemények indulnak útnak, a külföldi társegyesületekkel cserekapcsolatok épülnek. A bélyegkereskedelem még gyerekcipőben jár, kez16 Szekula Brieftnarken-Verkehr. 1903. 9. szám. 215
