Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kardhordó Kálmán: Svindt Ferenc bélyeggrafikai kiállítása egy gyűjtő szemével
ság részére adott adománylevelének részlete, valamint szarkofágja egyik oldalának képe. Utóbbi kis részben átnyúlik a következő, a Szent László bélyegképbe, felidézve tudatunkban István szentté avatásának körülményeit. Szinte teljes életút, munkásság előttünk az ívszélekkel együtt 47x51 mm-nyi papírdarabkán. Az első blokk további képei a nándorfehérvári diadalig terjedő időszakot ívelik át; minden kis részlet felidéz, mond valamit, legyen az a hétszer vágott címerpajzs vagy a blokk képsorait záró, kondulásra billenő harang. Bár meglepődhetünk, hogy sem Károly Róbert, sem Nagy Lajos személy szerint nem szerepel, de a Zsigmond melletti Szent György szobor, a kassai Szent Erzsébet székesegyház gótikus kapuja, az 1970-es évek elejének szenzációs régészeti lelete, azaz a budavári gótikus szobrok s nem utolsó sorban a Képes Krónikából átvett, felhasznált minden ábrázolás, kép az Anjou-kort idézi. A második blokkot Mátyás király Corvinákból ismert arcképe vezeti be, s Pázmány Péter zárja. Most is sajátos tartalmat nyernek az ábrázolt személyek, tárgyak, jelenetek. A mohácsi csata hőseit temető Kanizsai Dorottya 1944-es Nagy asszony okbé\yegsovozaibó\ ismert képe itt új, más gondolatot, érzést ébreszt. A fekete főkötőt, gyászruhát viselő, kezében feszületet tartó Kanizsai Dorottya és az Adriai-tenger Syrenaiával dédapja hősiességének emléket állító, a török elleni harcra buzdító hadvezér-költő Zrínyi Miklós alakja közt látható M. S. mester Kálvária-képe - rajta a turbános török alakjával -, amely lelkünk mélyén a magyarság kálváriáját is sugallja. Nem érezzük anakronizmusnak Benczúr Gyula Budavár visszafoglalása című festménye részletének Bethlen Gábor elé, s nem a sor végére helyezését. Sőt, a jelenet középpontba állításával Svindt Ferenc kiemeli e kétszáz év fő jellemzőjét: a nemzet megmaradásáért folytatott eredményes küzdelmet. Ezért maradnak alapvető fontosságúak a két utolsó bélyeg ívszélre került elemei, s nem válnak epizóddá. Károli Gáspár bibliafordításával anyanyelvén akarta hirdetni Isten igéjét, nyelvében megtartani, óvni a magyarságot; a fejedelmi hitves, Lorántffy Zsuzsanna iskolák támogatásával, a sárospataki kollégium létrehozásával szerzett elévülhetetlen érdemeket, vált nemzetének örök időkre nagyasszonyává. Különös értelmet nyer a befejező képek egyike: a túristvándi vízimalom. Azon a tájon a búzát életnek is nevezik. Igen, a malom életet őröl, hogy táplálék legyen. De a malom a pokolban is zúg, őröl, őrölte a magyarságot is az elmúlt századokban. A III. blokk minden egyes bélyegében s bélyegei közt is ellentétek feszülnek, sorjáznak: pro libertate és rodostói száműzetés, több évszázados háborúk, pusztítás. Pusztulás után a fertődi Esterházy-kastély, a magyar Versailles (zsong bennünk Haydn muzsikája), Mária Terézia kora. Alul, az ívszélen a betelepülésekkel, betelepítésekkel soknemzetiségűvé vált Magyarország kialakulását idéző képsort Erdély címere zárja: 1764 januárja, Madéfalva, siculicidium, Moldvába menekülés... A bélyegkép testőrébe akár Hadik Andrást, a kimenekült, szétszóródott székelyek összegyűjtőjét, Szucsava mentén letelepí- tőjét is képzelhetjük, vagy Bessenyei Györgyöt és testőrtársait, a magyar felvilágosodás megindítóit, akikkel mind ez ideig mostohán bánt a magyar bélyegkiadás. „Isten áldd meg a magyart... ” - olvashatjuk a Himnusz sorait a következő bélyegen. S felidéződik történelmünk egyik csodálatos időszaka, a reformkor. Széchenyivel, Wesselényivel, Liszttel, alkotások sorával. A békés építést fegyveres küzdelem váltja: 1848-1849, forradalom és szabadságharc. Kossuth és Görgey; Than Mórnak a komáromi csatát idéző vízfestménye fölött az ívszélen a Pollack Mihály átépítette pécsi székesegyház, amelyben a későbbi 183
