Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Puskás Katalin: Fotótartó mappa restaurálása
Puskás Katalin Fotótartó mappa restaurálása A Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázó múzeumi tárgyrestaurátorok ötödévben elvégzendő záró feladata egy tárgy teljes restaurálása és az arról szóló diplomadolgozat elkészítése. A jelen írásban bemutatott fotótartó mappa is egy ilyen diplomamunka központi témája volt, amelyet a Postamúzeum igen bátran a rendelkezésemre bocsátott, bízva a jól felkészült témavezetők és konzulensek szakértelmében és szakszerű felügyeletében. Kevesen gondolják, hogy a viszonylag fiatal tárgyak jelentős része is restaurálásra szorulhat, akárcsak a sok-sok évszázadot megélt régiségek. Elsősorban a készítésükhöz felhasznált anyagok gyenge minősége, illetve gyors romlása indokolhatja ezt. A Magyar Királyi Posta Klösz Györgytől megrendelt fényképsorozatához reprezentációs céllal készített díszes - csukott állapotban 40x54 cm-es - mappája is ezek közé tartozik. Szükségesnek látom előrebocsátani, hogy jelen írás összefoglalója egy négy hónapon át végzett és közel 100 oldalban dokumentált munkának, ennélfogva nem áll módomban minden részletre kitérni. A restaurálás ismertetése előtt tekintsük át a tárgyat felépítő anyagokat és azok restaurálás előtti állapotát. A mappa tábláit kívülről sötétbarnára színezett kecskebőr borítás fedi, akárcsak egy egészbőr kötésű könyvet. A bőrfelület restaurálás előtti állapotát, azon túl, hogy használatból eredő kopások tarkították, nagymértékben meghatározta az ún. vörösbomlás (red rot) nevű károsodás. A vörösbomlás állapotába került bőrök szabad szemmel is jól látható tulajdonsága a pergő, morzsolódó és gyorsan elkopó felület, amely egy szabad szemmel nem látható kémiai és szerkezeti átalakulás következménye. Ennek során a rostszerkezetet stabilizáló cserzőanyag lebomlik, és a bőr fehérjeláncai több helyen felszakadnak. Ez a savasodással járó változás, amit egyaránt okozhatnak gyártási hibák és környezeti hatások, a 19. és 20. századi bőrökre igen jellemző károsodás. A tárgy tábláját felhajtva előtűnik az ún. tükörre - a táblák belső oldalára - ragasztott elegáns, Anjou-liliom mintás papír. A liliomokat fémtartalmú nyomdafestékkel nyomták a papírra, ily módon a mappa készítésének idejében az aranyhoz hasonló színben pompáztak. Idővel a festék fémtartalma azonban korrodálódott, elfeketedett, majd lepergett, de mielőtt levált volna a felületről, még zöldre színezte (rézmarás) a liliom helyén a papír- hordozót. Mostani állapotában ezért első ránézésre a minta inkább zöld nyomatnak tűnt. Feltétlenül meg kell említeni még a modem papírok romlását állandóan kísérőjelenséget, a cellulóz bomlástermékeinek felhalmozódását is, ami a papírok sárgulását és töredezetté válását eredményezi. Ez sajnos az itt alkalmazott papírokra is jellemző volt. A mappát alkotó harmadik és egyben utolsó anyag a textil, pontosabban egy aranybarna színű atlaszselyem. A fényképek kicsúszását hivatottak megakadályozni az alsó tábla rövid és hosszanti oldalára ragasztott kihajthatóßlek, amelyeket az említett atlaszselyemből és Anjou-liliom mintás papírból állítottak össze. A használat során a füleket igen gyakran 133
