Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kovács Adrienn: A galambposta története
által elvágott csapatok, valamint a nagy távolságra előretolt egységek és a hátul lévő parancsnokságok összeköttetésének fenntartására. A galambposta nagy előnye, hogy független a terepviszonyoktól és az ellenség közelségétől, üzembe helyezése rövid időt vesz igénybe, alkalmazása egyszerű és az eszköz hordozható. Hátránya, hogy a hírközlés egyirányú, az átvihető információ mennyisége és sebessége pedig korlátozott. Az időjárási viszonyok - sűrű köd, havazás, erős vihar - is jelentősen korlátozzák a postagalambok hatékonyságát. A nehézségek kiküszöbölésére a vezeték nélküli rádiótávíró jelenthetett volna megoldást, ám ezek csak kis számban álltak rendelkezésre, és üzemeltetésük még meglehetősen nehézkes volt. Az I. világháborúban a belga galambászok által nagy szakértelemmel kitenyésztett versenygalambokból váltak a legjobb katonagalambok. Ezek a galambfajták - megfelelő berepültetés után - nagyobb távolságról és hosszabb távoliét után is visszataláltak a dúcba. A szárnyasokat hadgyakorlatok és éleslövészetek alkalmával szoktatták jövendő feladatukhoz, hogy a későbbiekben se zavarja meg őket az ágyúk és a fegyverek zaja. Hihetetlenül nagy számú katonagalambbal dolgoztak a háborús Európában. Egy hivatalos német jelentés 3500,5000 és 22 000 darabos állományokat említ, 1916 végén azonban a nyugati fronton már 450 mozgódúc felett rendelkeztek, és mintegy 100 000 galambot mozgattak. Az antanthadsereg még a Monarchiánál és Németországnál is nagyobb galambállományt használt. A háború alatt az osztrák-magyar híradócsapatok minden erejükkel azon munkálkodtak, hogy fenntartsák az összeköttetést a front mögötti tüzérséggel, illetve az akár 10-20 km-rel hátrébb kiépített parancsnoki állásokkal. Ennek érdekében mindent bevetettek: távírót, telefont, rádiótávírót, földtávírót, fényjelzőt, postagalambot, jelentőkutyát, gyaAz osztrák-magyar repülőgép postagalambot vesz át 101
