Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Angyal Erzsébet: Vejtey Ferenc, a Bélyegmúzeum könyvtárának mentora
megvételre könyveket és folyóiratokat. Mégpedig konkrét műveket, azokat, amelyek hiányoztak az időközben rendezett gyűjteményből. A 22 tételes desiderata jól mutatja Vejtey alapos áttekintését a magyar filatéliai irodalomról. A felhívás hatására érkeztek az adományok. Vásárlásra is sor került. Rampacher Páltól például 30 pengőért vásároltak filatéliai folyóiratokat, Szántó Sándor 21 kötet folyóiratot adott el a múzeumnak darabonként 3, összesen 63 pengőért. Ősszel Vejtey az időközben változott állapotnak megfelelően módosított lista alapján kérte a hiányzó kiadványokat A Bélyeggyűjtő 1941/11. számának olvasóitól. „Magam saját, a magyar nyelvű szakirodalom túlnyomó részét felölelő szakkönyvtáramat nemcsak, hogy odaajándékoztam a múzeumnak, hanem oly célból, hogy a könyvtár használatát a kutatóknak megkönnyítsem, a magyar folyóiratok minden egyes évfolyamához tartalomjegyzéket készítettem, amely az illető évfolyam elejére lesz kötve. De saját gyűjteményem nem teljes. így hiányoznak... ” - és itt jön a hiányzó művek felsorolása. Láttuk, hogy a feldolgozás részét képezte az évfolyamok összevont tartalomjegyzékének elkészítése. A rendezés része volt az is, hogy az anyagot tematikus csoportokba osztotta, az egyes csoportok egy-egy betűjelet kaptak, a csoportba tartozó művek sorszámot. Egy-egy kötet tehát egy betűvel és egy hozzá tartozó sorszámmal volt beazonosítható. A könyvek és folyóiratok megfelelő betűjeleit viselték azok a cikkgyűjtő kötegek is, amelyeket eredetileg dédelgetett nagy tervéhez: a magyar filatéliai irodalom bibliográfiájához gyűjtött és rendszerezett. Ezek a duplumpéldányokból kitépett, lapokra felragasztott cikkek voltak, amelyekhez kézírással jegyezte fel Vejtey a forrás adatait. Bibliográfiaösszeállítási tervéről a már idézett, a Magyar Bélyegújságban közzétett felhívásában is említést tett: „A magyar anyagot kérem mielőbb beküldeni, szeretnék a magyar anyag feldolgozásával szeptemberben elkészülni. Ha ez sikerül, akkor még ez évben [1941] sajtó alá rendezném a magyar bélyegszakirodalom teljes bibliographiáját, kiegészítve azt a szaklapokban megjelent, a magyar bélyegekre vonatkozó szakcikkek mutatójával. ” Csak sajnálhatjuk, hogy a tervezett bibliográfia sem akkor, sem később nem készült el. Az említett cikkgyűjtemény közben kiegészült nem szaklapok filatéliai cikkeivel, katalógusrészletekkel, merthogy Vejtey közben egy, a bibliográfiánál nagyobb szabású feladat elvégzésére készült és gyűjtött anyagot. Több éves készülődés után 1946-ban kívánt előrukkolni a nagy művel. A Bélyeggyűjtő az 1946 áprilisában megjelent 1 -2. összevont - és ismereteim szerint utolsó - számában jelenti: „ Vejtey Ferenc, a LEHE könyvtárosa »A magyar bélyegek irodalmáról és katalogizálásáról« ír nagyobb tanulmányt, amelynek közlését lapunk egyik legközelebbi számában fogja megkezdeni. Vejtey tanulmányában a magyar bélyegek irodalmának ismertetése után a magyar szakkifejezések, a magyar bélyegek csoportosítása, a vízjegyeknek és az egyes sorozatoknak elnevezése körül tapasztalható visszásságokat veszi kritika alá, ismerteti a nevezetesebb külföldi katalógusoknak a magyar bélyegek feldolgozása körül követett eljárását, helyesbíti, és a vonatkozó rendeletek számával kiegészíti Bán Willy adattárát, közölve egyúttal a magyar bélyegek helyes sorrendjét. A munka célja a magyar bélyegek katalogizálásánál egység létesítése és a magyar szakirodalom téves adatainak helyesbítése. ” Ez a munka sem készült el, legalábbis nem jelent meg, és közlésre előkészített kéziratos változatának hollétéről sem tudunk. Ami torzóban megmaradt belőle, az ma a Bélyegmúzeum okmánytárában található, és forrásul szolgált a Czakó Elemér által gyűjtött és rendszerezett irattári anyaggal együtt a 193
