Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Makkai Várkonyi Ildikó: Postatörténeti kiállítás Kőszegen

Az első terem kiállításrészlete II.

Mária Terézia 1750. augusztus 5-i pátensével a pénzkiildemények és a csomagok2 szállításának jogát a delizsánszjáratok vonalán regálénak, azaz királyi kiváltságnak nyilvánította, hogy e jövedelmezőnek ígérkező állami vállalkozást a már századok óta virágzó magyar kocsipostajáratok s a hasonló magánvállalkozások ne veszélyeztessék.

A delizsánszok a Habsburg Birodalom fekete-sárga színűre festett, nappal3 közlekedő járművei voltak, amelyeken az utasok4 ülőhelyeiket a jegyváltás sorrendjében foglalhatták el. A delizsánszon a postacsomagokat és a pénzküldeményeket külön rekeszben, az utasok poggyászát5 pedig a kocsi tetőt keretező korlátok között helyezték el. A négyes fogatot a kocsis hajtotta a bakról; az utasokra, az utazás rendjére és a küldeményekre a postalegény ügyelt, aki az utak rossz állapota miatt útközben gyakorta megfújta a kitérést követelő postakürtöt. A delizsánsz legfeljebb hat-nyolc kilométeres óránkénti átlagsebességgel haladt. A viteldíj mérföldenként 20 krajcár volt, s ezen felül a kocsis állomásonként 5 krajcár borravalót, úgynevezett ostorpénzt kapott.

Kozma Béla inárcsi hintómodell-készítő mester kocsiszekér- és delizsánszmodellje Illyés Borbála szellemes porcelánfejű bábuival valósággal visszavarázsolják a látogatót a megelőző századokba. Kozma Béla mindkét járművet arányosan kicsinyítve, hiteles ábrázolások, leírások és szóbeli útmutatás alapján nagy szakmai alázattal készítette el. A

2 20 bécsi fontot meg nem haladó súlyú csomagokat.

3 A Bécs-Buda vonalon utazók általában Győrben éjszakáztak.

4 A személyzeten, a bakon ülő kocsison és kísérőn kívül 5-9 utas utazhatott a delizsánszon.

5 Személyenként legfeljebb 50 fontnyi poggyászt szállítottak.

82