Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Dósa György: A lakihegyi antifading antennarendszer

telművé vált, hogy az elektromágneses hullámok sugárzási és terjedési törvényei eredményesen, megbízhatóan számíthatók.

AII. világháború vihara, pusztítása a lakihegyi rádióállomást sem kímélte. A magyar ipar büszkeségét, a magyar rádiózás jelképét 1944. november 30-án felrobbantották. A toronyszerkezet több mint 70%-a tönkrement, a kötélszigetelők használhatatlanná váltak. A kikötőkötelek megsérültek, illetve elszakadtak, az egyik talpszigetelő elrepedt.

A rádióállomás újjáépítése során 1946. december 14-re nagy erőfeszítésekkel és áldozatos munka után a 314 m-es szivarantenna újjáépítése is befejeződött, 1946. december 21-én egy kisebb teljesítményű adóval ismét megkezdhette a sugárzást. A toronyszerkezet építési munkálatait a MÁ VÁG végezte szintén Massányi Károly irányításával, a helyszíni szerelés főirányítója pedig Szalay Dénes volt. A porcelánszigetelőket a Drasche gyár, a vasszerkezeti anyagokat a Diósgyőri MÁVAG gyártotta le.

1968-ban a lakihegyi rádióállomás rekonstrukciója során, a 300 kW-os adórendszer üzembe állítása kapcsán a 314 méteres toronyantenna teljes felülvizsgálata és felújítása megtörtént. 1983-ban az antennarendszer tartalékszigetelést kapott, majd műemlékké nyilvánították.

Az 1933-ban üzembe helyezett 314 méteres szivarantenna, amely az elmúlt több mint 70 év alatt a magyar rádiózás szimbólumává vált, abban az időben kiemelkedő, világszínvonalú mérnöki alkotás volt; büszkén hirdette, és hirdeti ma is, a magyar alkotószellem és a magyar ipar rátermettségét, tudását is. Mivel a világon hasonló kialakításban már csak a lakihegyi torony létezik, egyedülálló ipari létesítményként, műszaki ritkaságként a világ- örökség részévé kellene nyilváníttatni.

79