Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Kurucz István: Előszó
A kőszegi postatörténeti kiállításról írottakat olvasva még régebbi korokban találjuk magunkat, amikor nem voltak vasutak, autók, autópályák, mobiltelefonok, csak posta- utak. Egy másik tanulmány kapcsán beleélhetjük magunkat a 18. századi utazásba - én a valóságban nem szeretném -, megtudhatjuk, hogyan küldtek elődeink csomagot, pénzt. Fontos dolog volt akkor is a megbízhatóság, és ki tudja, mikor volt veszélyesebb vállalkozás a pénz szállítása. Az biztos, hogy ma már nem lehetne sonkával és borral pénzt rabolni, hiába fedte fel a titkot a pénzkezelést ismertető tanulmány írója. A bélyegekkel foglalkozó több tanulmányból a bélyeggyűjtőkön kívül a magyar posta- történet és ezen keresztül a magyar történelem iránt érdeklődőknek is ajánlom olvasásra a bélyegkiadással, a kor postaszervezetével foglalkozó, a Bélyegmúzeum múltjába is betekintést nyújtó tanulmányokat. A külföldi bélyegek kapcsán pedig az Egyetemes Postaegyesület 130 évével is megismerkedhetünk. Kortörténeti gyűjteménynek, korunkra jellemző sajnálatos dokumentumoknak tekintjük azokat az itt is közzétett iratokat, amelyek a Postamúzeumot is befogadó Saxlehner- palota elidegenítése során keletkeztek. A média híradásaiból az ügy első részét sokan ismerik, a második felvonásnak, a peres eljárásnak számunkra kedvező eredményességében reménykedünk és bizakodunk. Ezt a bizakodást a múzeumainkat, rendezvényeinket látogatók véleménye is megalapozza. Biztosra veszem, hogy muzeológusaink tudáson és szereteten alapuló munkájának elismerése a jól végzett munka örömén túl újabb sikereket eredményez. Pataki Klára évkönyvben olvasható összeállításából igazolva látom a helyes úton járást, és ez erősíti hitemet abban, hogy még sok évig itt, a jelenlegi palotában folytathatja tevékenységét intézményünk. Összefoglalva, az évkönyv értékes tanulmányai közül bármelyiket jó szívvel ajánlom az olvasók figyelmébe. Nem bánják meg a ráfordított időt! Végezetül köszönetét mondok a nagyon szép és tartalmas évkönyvért a készítőknek, az évkönyvön keresztül minden múzeumunkban dolgozónak a munkájáért és alapítóinknak a támogatásukért nem a saját szavaimmal, hanem a számomra szebbnek tűnő pécsi kiállítóhely egyik látogatójának bejegyzésével: Valóságos felüdülés ennek a kiállításnak a megtekintése. A mai sivár, bűnöktől terhes világunknak egy kis világító fáklya, amely arra világít rá: így is lehet! A helyes ez: Csak így lehet! Úgy, ahogy a hőskorban áldoztak a posta úttörői, és még később is. Büszke lehet a posta arra, hogy ilyen kiváló személyiségek dolgoztak ebben az országos nagyvállalatban. Gyönyörűség az egész, de jó, hogy van! Aki még nem látta, nekem elhiheti - s örülnék, ha meg is nézné valamennyi kiállító- helyünk ilyen. Büszke vagyok rá! 4
