Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Dr. Garami Erika: Postai pénzkezelés két 19. századi dokumentum tükrében
század első felében indult útjára, s ahhoz hasonlóan nemzetközi forgalomban is kedvelt pénz volt, amely Magyarországon és Erdélyben még a 19. században is be tudta tölteni a számítási pénz, a viszonyítási alap szerepét. A magyar és a rajnai forint is 60 krajcárt ért, de míg a magyar forint 100, a rajnai forint 80 magyar dénárral volt egyenlő. A korszak postai tarifatáblázatai, hirdetményei német nyelvűek, és az összegeket konvenciós értékben adják meg. A napóleoni háborúk idején a korábban nem tapasztalt mértékű pénzromlás miatt gyakran változtak, azaz emelkedtek a tarifák. 1810-ben zónaszerű tarifákkal kísérleteztek. Egy 1818-as díjszabás12 apostakocsi díjait négy kategóriába sorolta: személyek, csomagok, pénzzé vert ezüstök, illetve Einlösungs-, azaz beváltó és Anticipationsschein, azaz megelőlegezőjegy papírpénzek. A díjakat postamérföldenként guldenben és krajcárban állapították meg. A tarifatáblázat első csoportjába sorolták a kivert ezüstpénzeket. 4 forintot 1-től 4 mérföldig 2 krajcárért vitt a postakocsi, 100 forintot 97-től 100 mérföldig 1 forint 20 krajcárért. Nagyobb összegeket vagy nagyobb távolságokat a táblázatnak megfelelő mértékben kellett fizetni minden tárgy, tehát a vert pénz, a papírpénz és a csomagok esetében egyaránt. Mind a papírpénzekért, értékpapírokért, mind a vert pénzért a díjon felül le kellett róni egy levél díját is függetlenül attól, hogy volt-e mellékelt levél vagy sem. Ha a mellékelt levél Vi latnál súlyosabb volt, levéltarifát kellett utána leróni. Aranypénz szállítása az ezüstpénznél egynegyeddel került kevesebbe, valamint ebbe a kategóriába tartoztak a drágakövek, gyöngyök és aranyrudak is. Más értékes tárgyak, mint ezüstrudak, megmunkált ezüst, paszomány, ezüsttel, arannyal díszített ruhák, korallok, indigó, sáfrány, értékes festmények és rézkarcok díja a kivert ezüstpénzekkel azonos. Ha a súly miatt magasabb tarifa volt fizetendő, úgy a táblázatban foglalt értékeket nem kell figyelembe venni. Rézpénzeket 12 forintig a kivert ezüstpénz tarifájával kellett számolni, ennél magasabbakat, pedig csomagtarifa szerint, azaz 10 font súly esetén 4 mérföldre 23 krajcárt, 100-ra 4 forint 47 krajcárt. A 10 fontnál nagyobb súlyúakat a postakocsi nem volt köteles vinni. Amásodik csoport a beváltó- és megelőlegező jegyeké. Abécsi értékre kiadott 1811 -es és 1813-as keltezésű pénzek elvileg 1811 és 1816 között voltak törvényes fizetőeszközök, tehát 1818-ban, a tarifatáblázat kiadásakor már nem. Az 1816-ban, a napóleoni háborúk befejezése után, a pénzügyi konszolidáció jegyében alakult Osztrák Nemzeti Bank adta ki ezt követően bankjegyeit, amelyek elfogadása kötelező volt. A háború utáni pénzügyi konszolidáció időszakát két évben szokás megjelölni, de az élet különböző területein különböző ideig tartott. Abécsi értékű pénzeket egészen 1858-ig lehetett váltani konvenciós értékűekre. Különösen az 1813-as előlegezési jegyekből készültnagy mennyiség a titkos kibocsátások miatt. Az 1811-esből 212 millió forint értékben adott ki I. Ferenc (1792-1835), azonban a nagymértékű tiltakozás miatt meg kellett ígérnie, hogy nem szaporítja a papírpénzek számát. így nem maradt más megoldás, mint két évvel később új néven vezetni be papírpénzt, ez lett az Anticipationsschein. A megelőlegezés egy később befolyó földadóra utalt, ami nem valósult meg. Az 1813-as kibocsátások alkalmával nem történt ígéret a mennyiségre vonatkozóan. A postakocsi 100 forint értékű papírpénzt 100 postamérföld távolságra 10 krajcárért szállított, a legkisebb összeg 10 forint után 2 krajcár volt a díj 1-től 4 postai mérföld távolságra. Bankjegyekért a fenti díj másfélszeresét 12 Tariffe des Oesterreichische kaiserl. königl. Postwagens vöm 1. August 1818. Pom D.29.36. 229
