Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Dr. Garami Erika: Postai pénzkezelés két 19. századi dokumentum tükrében
Dr. Garami Erika Postai pénzkezelés két 19. századi dokumentum tükrében A postai pénzkezelés egyrészt a postai szolgáltatásokból származó bevételekre, másrészt a postai szállításra és kézbesítésre átvett összegekre osztható. Pénz küldése, szállítása a török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc utáni időszakban részben magánúton, részben Bécsből irányítottan történt. A posta- és a pénzügy az udvari kamara irányítása alatt állt. 1722-ben vették a postát állami kezelésbe, az ország közigazgatási és pénzügyi érdekeinek előmozdítására. A pénz küldésének lehetőségei: a delizsánsz Állami kezdeményezésként Bécs és Buda között rendszeresen 1752-től, kezdetben hetente egyszeri rendszerességgel állították forgalomba az ún. delizsánszot, amely a levélposta mellett személyeket, csomagokat és pénzt is szállított. Ezt megelőzően az iparosok és a kereskedők szállították áruikat és azok ellenértékét, nagy volt a konkurencia. Az osztrák igazgatás alatt álló magyar postának a pénzszállítás nem volt kizárólagos joga. Az 1750- es pátens minden pénzküldeményre, csomagokra 20 font súlyig postakocsi útján történő szállítási kényszert írt elő azokon az útvonalakon, ahol kocsiposta közlekedett. Ettől csak akkor lehetett eltérni, ha a kocsin helyhiány volt. A rendelkezés megszegői ellen pénzbírságot helyeztek kilátásba. Díjszabás szabályozta a pénzeslevél, a csomagok és az utasok díját. Mária Terézia (1740-1780) előtt pénzt postán küldeni nem lehetett. Pénzt levélben nem volt szabad küldeni - hiszen így elesett az állami posta a magasabb díjtól -, de ekkor még szemet hunytak fölötte. A pénz levélben történő küldésének megtiltása a kereskedők és az iparosok körében nagy tiltakozást váltott ki. A kezdeti évtizedekben hiába volt a postai szállítás szervezett, a magyar lakosság bizalmatlanságból, nemzeti büszkeségből ritkán használta ezt az állami, azaz Habsburg-szolgáltatást, a pénzközvetítést kivéve. Magánfuvarozókat, henteseket, mészárosokat, kereskedőket, kolduló barátokat, diákokat továbbra is igénybe vettek, akiknek ez fontos pénzbevételi forrást jelentett. A nemesek saját kocsijukkal küldték küldeményeiket, így a pénzt is. A magánszemélyek, az úgynevezett gyorsparasztok esetenként drágábban és lassabban vagy ugyanolyan sebességgel dolgoztak, mint az állami kocsiposta, mégis a bizalom nagyobb volt irányukban válaszul az erőszakos németesítésre. Különösen az 1832-36-os reformországgyűlés után erősödött meg az udvari posta ellen a hangulat. A delizsánszok elterjedését viszont az korlátozta, hogy csak a főútvonalakon közlekedett. Maradt tehát az ajánlott levélben való küldés. II. József (1780-1790) reformjai a pénzkezelés ellenőrzését alapvetően nem érintették: az megmaradt udvari irányítás alatt. Később az udvari postabizottság szentesítette a már meglévő gyakorlatot, azaz elrendelte az ajánlott levelekben való pénzküldést. A Magyar Kurír című lap 1783-ban előfizetőit arra figyelmeztette, hogyan juttassák el az évi 11 forintos előfizetési díjat biztonságosan a szerkesztőséghez: „ Pénzt és pénzzel terhelt leveleket erga recepisse protocolum beírás ellen felküldeni ne sajnáltassanak, mert így a 225
