Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Szabó Attila: A Császári és Királyi Postakocsi Főigazgatóság Postamúzeumban őrzött iratai a katonai megtorlás időszakából
Szabó Attila A Császári és Királyi Postakocsi Főigazgatóság Postamúzeumban őrzött iratai a katonai megtorlás időszakából1 A szabadságharc legutolsó időszakából nagyon kevés a feldolgozott forrásanyag a császári közigazgatás újjászervezéssel kapcsolatban, a postaszervezetre mindez határozottabban érvényes. A megtorlás és abszolutizmus magyartalan és idegen nyelven feldolgozható forrásai nem nyújtanak kellő vonzást a kutatáshoz. A Postamúzeum sem bővelkedik tekintélyes iratmennyiséggel a korból, mégis a fennmaradt főposta-igazgatási iratok között fellehető a postaszervezetre vonatkozó néhány érdekesebb irat is. Az iratok nagyobbik része a számviteli elszámolások tárgykörét öleli fel - negyedéves postahivatali költségelszámolások, úti- és ellátmányi költségek leszámolásai, fogathajtási pénzek kifizetése -, többségük egy-egy postahivatal vagy postaigazgatóság történetének feldolgozásához jelenthet támogatást. Annyi bizonyos, hogy 1849. május 30-án Haynau főparancsnoki és Geringer Károly2 június 4-iki, a polgári ügyek teljhatalmú császári biztosává történt kinevezésével már a fegyverletétel előtt megkezdődött Bach belügyminiszter elképzelései szerint az ország átalakítása. A postai kérdések 1849 nyarán a katonai futárszolgálat és eseti megbízások (kuriere, stafete) biztosítása miatt váltak kiemelten kezeitekké; a postai igazgatás budai központja 1849. július végére állt fel. Már július 13-án felkészültek az ún. mészárosét (Győr-Buda között) melletti posták. A császári szolgálatot legalább 8-8 lóval, a postamestereken kívül egy-egy megbízható személlyel látták el, így Buda és Bécs között létrejött az állandó postakapcsolat; 48 órán belül megindult a forgalom. Kezdeti zökkenők a hadiesemények miatt azonban még fennálltak. A komáromi magyar honvédség sikeres rajtaütéséről számol be Kocs postamestere július 25-én, amelyet Tatán hajtottak végre, és a Buda-Bécs gyorskocsi utasait a szállítmánnyal és egy postatiszttel együtt magukkal vitték. A későbbi kereskedelmi minisztériummal folyatott főposta-igazgatósági levelezés szerint hasonló kocsieltérítések ugyan előfordultak - a bárcák, átvételi elismervények hiánya utalt minderre -, de a nyugat-dunántúli területeken ekkor érkezett utoljára hír hasonló eseményről. Augusztus elejére, Szeged honvédségi feladása után a Pest-Szeged főpostavonalon is biztosítani kellett a szolgálatot. A szegedi császári biztos, Temesváry István minden Soroksár és Szatymaz közötti postamesternek postánként 12 ló, 4 postalegény, elegendő postakocsi felállítását és fenntartását rendelte el a futár-, a rendkívüli és a levélpostai szolgáltatás érdekében.3 1 1849. június-november. 2 Geringer Károly: erdélyi származású belügyminisztériumi alkalmazott. 3 Augusztus 9. 217
