Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Halász Alexandra: A Bélyegmúzeum tárgyi és dokumentációs gyűjteményei
Mások kandallópárkányaikat díszítették használt, leáztatott korai bélyegekkel. Milyen értékes lenne ma egy ilyen kandallópárkány ! A bélyeg és a bélyeggyűjtés bekerült a szépirodalomba, a színház- és film- művészetbe, megihlette a festőket. A bélyegek díszítő célú felhasználásának példája az említett díszdoboz, amely 2004- ben dr. Mocsáry Lajos nyugalmazott jogász ajándékaként került a Bélyegmúzeum gyűjteményébe. A 30x45x15 centiméteres doboz külsejét az 1870-es évekből származó holland, dán, francia, olasz, bajor, osztrák és az Amerikai Egyesült Államokban kiadott klasszikus bélyegek borítják, és közöttük néhány használt magyar színesszámú krajcáros bélyeg is megtalálható. A bélyegzéseken magyar településnevek ismerhetők fel, így valószínű, hogy egy magyar gyűjtő vagy bélyegkedvelő amatőr használta fel felesleges példányait a faragott ébenfa doboz díszítésére. A doboz több mint százéves léte alatt kissé megviselt állapotba került, elsősorban tetejének bélyegborítása volt hiányos, ezért állagmegóvó restaurálásra szorult. Az immáron felújított doboz jól példázza a bélyegek díszítő célú, különleges felhasználását, így nem is a bélyegek világának, hanem inkább a bélyeggyűjtésnek és az emberi szépérzéknek értékes és ritka dokumentuma. A közelmúltban Voloncs Gábor ajándékaként egy hasonlóan díszített, de kisebb méretű dobozkával gazdagodott gyűjteményünk. A bélyegek díszítő célú felhasználásának emléke egy 1889-ben készült montázskép is. A „M. kir. postai és távírdái értékjegyek” feliratú, élénk színű kép a magyar címert ábrázolja bélyegekből kirakva, finoman megrajzolt háttérrel. Az igen precízen elkészített montázs mára már igen értékessé vált klasszikus bélyegekből készült, ezért a művészin túl filatéliai értékkel is bír. A Bélyegmúzeum belső terét hajdan faintarziával kívánták díszíteni, ennek kartonra kasírozott tervvázlata is az egyéb filatéliai tárgyak és dokumentumok gyűjteményében található. A stilizált világtérképet Árkainé Sztehlo Lili tervezte meg akvarell formájában. Az intarzián a kontinensek körvonalai mellett az adott táj jelképeként ismert, szinte emblematikusan leegyszerűsített elemek is megtalálhatók: Indiánál egy elefánt, Afrikában piramisok, tevék és oroszlánvadászat, Ázsia vizein dzsunka. Árkainé Sztehlo Lili alkotása volt a Bélyegmúzeum kiállítótermét hajdan díszítő angyalos nemzeti címer is, amit ma már csak fekete-fehér fényképen csodálhatunk meg, míg az említett intarziaterv sohasem valósult meg. A festő- és iparművésznő eleinte olajfestményeket készített, majd a kerámia- és üvegfestészet terén bibliai témákban találta meg jellegzetes stílusát. A moziz 1889-ben készült montázskép 210
