Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Szabó Jenő: Emlékezés Czakó Elemérre
Nem tudjuk, mi okból szakadt meg éppen ezen a ponton a rendszerezés. Az utolsó, Czakótól származó nyom 1944 nyaráról3 maradt fenn. A Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában, a Budapesti Szemle májusi számának különnyomatban is megjelent, Az első magyar postabélyeg című tanulmányát küldte el kedves barátjának, Vejtey Ferencnek, aki akkoriban a Balaton déli partján lévő jankovichtelepi házában tartózkodott. E tanulmány a Magyar Bélyegújság nevű, kéthetente megjelenő szaklapban másodközlésben szintén az olvasók elé került. A háromrészes folytatásra tervezett sorozatból a szeptember 5-i számban a második rész még elkészült, a befejező rész elmaradásáért a közelgő ágyúszó és bombaeső a felelős. A fent jelzett Hadigondozás bélyegsor megjelenése után is még hónapokig aktív levelezést folytatott postai szakemberekkel, például a július 17-én megjelent Repülőalap sorozat zsűrijébe szóló meghívót is behelyezte az utolsó tasakba. A levél időben egybeesik a Hadigondozás megjelenésével. A gyűjteményben lévő legkésőbbi neki címzett levél 1943. november 28-án keletkezett, amiben a tanácsköztársasági bélyegsorozat létrejöttének körülményeiről és az abban közreműködők szerepének értékelésével foglalkozó tanulmányára reagált a Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Országos Szövetségének egyik prominens alakja, Neuhold Kornél. A további főbb anyagrészek a jelenlegi okmánytári nyilvántartás szerint: különféle, bélyegkiadáshoz kötődő témák iratai (pl. ügyiratok az értékcikkek és nyomóeszközök témakörben 1890-1933, el nem fogadott pályázatok anyaga 1916-1917, bélyegek előállítása, nyomási eljárások, postabélyeg-bizottság); a bélyegtervezésben szerepet vállaló művészek életrajzi adatgyűjtése4; az 1000 éves kiállítás anyagai; továbbá sajtófigyelő, azaz szakcikkek kivágásai tematikus és kronológiai rendezésben (pl. levélbélyegek 1850- 1951; hírlapilleték-, távírda-, postatakarék-, hivatalos és okmánybélyegek, azután városi emlékbélyegek, bélyegzések, tábori posta, egyes napilapok, folyóiratok bélyegrovatai), valamint feldolgozandó anyagok címszó alatt vegyes iratok. Az összesen 120 iratkötegnyi anyag egy jelentős része bizonyosan nem Czakó Elemér gyűjtéséből származik. A sajtófigyelő teljes egészében Vejtey Ferenc keze nyomát viseli magán. Egyfelől az ő kézírása látható sok-sok oldalon, másrészt a tematika és a kifejezetten filatéliai szakirodalom mélyreható ismerete, szerteágazó, a posta bélyegkiadásától és érdekkörétől nemcsak hogy eltérő, de azzal ellentétes irányok gyűjtése is ezt igazolja. Czakót ilyesmi soha nem vonzotta, míg Vejtey ősrégi gyűjtő volt. Ráadásul a szemlézés az ötvenes évek elejéig töretlen elrendezésben folytatódik, még a cikkek felragasztására szolgáló selejtpapírok is túlélték az 1944—45-ös cezúrát. Czakó 1945. április 29-én meghalt, Vejtey Ferenc 1952. április 23-án hunyt el, tehát nyugodtan folytathatta a megkezdett munkát, amint ezt az okmánytár egy másik anyagrészében megőrzött levelei bizonyítják is. Ennek ismeretében a kibocsátott bélyegek tasakjai közé sorolt, az 1948-as Eötvös Lo- ránd bélyeghez tartozó iratanyag sem Czakótól származik, a Különböző, korabeli filatéliai újságok, árjegyzékek stb. címet viselő dosszié tartalma szintén nem, mert abban 1940 és 1949 közötti kiadványok szerepelnek. Ugyanez vonatkozik a Külföldi nyelvű (sic!) 3 A keletbélyegző hónapot jelző részlete éppen a Hadvezérek sor sötétbarna alapszínű Hunyadi-bélyegére esik, a 17-e már olvasható. 4 Czakó ezt egy reménybeli művészlexikonhoz szándékozta felhasználni. 200
