Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Kovács Gergelyné: Postatörténeti emlékhely Balatonszemesen
Múzeumunkat szerény, mintegy 1-1,5%-ban Balatonszemes és a szűkebb környék állandó lakosai keresik fel, akik általában gyermekeiket hozzák el, hogy megosszák velük saját gyermekkori élményeiket. A teljes látogatóforgalom mintegy 20-25%-ka csoportosan, 75-80%-ka egyénileg érkezik. A gyermekek - 14 éven aluliak - aránya feltűnően magas, közel 30%. A bel- és külföldi látogatók aránya 65:35. Akülföldiek nyelvi megoszlását sajnos 15 éve nem mértük, s azóta nagyot változott az idegenforgalom. Annyi bizonyos, a lengyel vendégek száma elapadt, s ma már nem a németek alkotják - mint egykor - a külföldiek 70%-át. A balatoni idegenforgalom sajátosságainak megfelelően a múzeumlátogatások csúcs- forgalma az esős, szeles napokra és hétvégére esik. A látogatók az istállóban több, a szabadtéri bemutatóhelyen kevesebb időt töltenek el. Igénylik a tájékoztatást és személyes megszólításukat, örülnek, ha nem vesszük el a kisebb gyermekek kocsira ülő kedvét, s megengedjük, hogy felmásszanak a bakra. A látogatók mintegy 75-80%-ka a rövid szövegeket szereti, 15-20%-ka viszont részletesebb ismeretekre vágyik. Szeretik a hangokat! A régebbi években egy kis magnetofonról fel-felhangzott az osztrák-magyar posta magyarázatokkal kísért kürtjeleinek dallama, s azt nagy kedvvel hallgatták a látogatók. Szeretik az életképeket, a bábukkal és csomagokkal kiállított postakocsikat, a levelekkel és képeslapokkal tele beosztószekrényt. Szeretnek leülni akár az istállóban, akár a kerti fák alatt; bent a hűvös, kint az árnyék hűsíti naptól égő bőrüket. Szeretnek képeslapokat és szép bélyegeket venni, sőt üdvözletét írni, azokat itt a múzeum kertjében álló levélszekrénybe bedobni. Szívesen elfogyasztják a magukkal hozott elemózsiát, örülnek, ha friss ivóvízhez jutnak. A látogatóbarát múzeumról Mára ennek a két szóból álló címnek sokkötetnyi irodalma van. A múzeumi marketing, amely a múzeumokat és kiállításaikat mint szolgáltatást piacosítja, sokat foglalkozik vele. Ahogyan a plázákban, a múzeumokban is a vásárlók legjobb kiszolgálásához, hosszú és kényelmes időtöltéséhez kívánja igazítani a múzeumok maradi, műtárgy- és nem látogatóbarát szemléletét. Természetesen ez a szemlélet más társadalmakban és más időben született meg, mint a mi mostani társadalmunk. Talán ezért érzem pszeudomarketingnek, amit múzeumaink - persze pénz hiányában - furulyaszóval próbálgatnak. Magam részéről úgy látom, minden múzeum látogatóbarát, amelynek alkalmazottjai talentumból és az emberek iránti szeretetből többlettel rendelkeznek. Mivel rendelkezzen egy látogatóbarát múzeum a Balaton-partján? Jó kiállítással, olyannal, amely egyaránt képes kielégíteni az ott negyedórát, félórát, de esetleg egy vagy több órát eltölteni szándékozók igényeit. Mit kívánnak? Többnyelvű, szöveges tárlatvezetőket, audiovizuális berendezéseket, megfogható, kipróbálható régi tárgyakat vagy azok másolatait, a kisgyermekek értelmének és érdeklődésének megfelelő játszósarkot. Legalább 12 ülőhelyes pihenőt - gyakoriak a több autóval érkező családi kirándulások -, ahol éhüket, szomjukat olthatják, megírhatnak egy képeslapot, olvashatnak, hallgathatnak érdekes múzeumi információkat. Természetesen kell illemhely kéz113
