Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
akarom magam mellé venni az irodába, mert úgy látom, jó főnök lesz magából. Verje ki a fejéből a gyerekes gondolatokat, hiszen itt magát mindenki szereti. De lejött nemsokára dr. Novotny, az igazgató Aradra. Felkeresett osztályomban, gratulált a szép vizsgámhoz, és elmondta, hogy örömet szereztem neki. Erre felbátorodtam, és megkértem, hogy tegyen át engemet haza Váradra, mert özvegy édesanyámat magamhoz akarom venni. Megígérte, és meg is tette. 1884 februárjában hazakerültem a Nagyvárad városi postahivatalhoz. Gervay Mihályról Az országos főpostaigazgató gyakori vendég volt Aradon. Látogatóba jött nővéréhez, Gervay Máriához, ki Rezy Béla postafőtisztnek volt özvegye, és leányával ott lakott. Ilyenkor Gervay mindig eljött a hivatalba is. Húg kedves embere volt neki, és a tisztekkel is szívesen elbeszélgetett. Első találkozásunk kissé furcsa volt. Még gyakornokjelölt voltam, Göncöl Sándorral a spedíción dolgoztam, amikor belép oda egy előkelő külsejű öregúr: világra a nagyváradi Des Echerolles Károly, azt hittem talán testvére. Göncöl odasúgta nekem, hogy Gervay, és üdvözölte a méltóságos urat. Egyenesen hozzám lépett, és hirtelen kiejtéssel kérdi: Hogy hívnak? Bemutatkoztam. Miféle iskolát végeztél? Mondtam, hogy Nagyváradon a főreáliskolában tettem érettségit. Na, akkor nem sok földrajzot tanulhattál. Feleltem, hogy mind a 8 osztályban tanultunk földrajzot, és én mindig jeles voltam. Hadd halljam, mit tudsz? - szaporán kérdezett tőlem mindenféle belföldi és külföldi városokat, én mindenre megfeleltem. Végül, hogy megfogjon, azt kérdi: Melyik a magyar nyugati vasutak utolsó állomása magyar földön? Ezt persze nem tudtam. Felelt ő: Gyanafalva, jegyezd meg magadnak! Elég kurázsim volt megjegyezni, hogy a spedíción se térkép, se menetrend nincsen, jó volna, ha lenne miből megismerni a vasúti vonalakat. Azt mondta erre: Ott a Helységnévtár, abban benne van minden, vegyél magadnak egyet, a nélkül nem lesz belőled jó postás. Aztán Göncölhöz fordult: Mennyit spóroltál meg magadnak a fizetésedből? Feleli Sándor: 25 forint gyakornoki fizetésből jó, ha a szabónak a télikabátom részleteit ki tudom fizetni. Gervay: Az is takarékosság, ha részletre valamit beszerzel. Aztán elment más osztályba. Göncöl felvilágosított, hogy Gervay a fiatalokat mindig tegezi, és évődik velük. Ha valaki jól megfelel neki, azon jót nevet. A gyakornokokat mindig egzaminálja, és mindenkivel Helységnévtárat akar vetetni. Pár év múlva magam hallottam Váradon ilyen esetet. Csécsy Laci a posta folyosóján szembe találkozott Gervayval. Zubbonyban és sapkában volt, hát kivágta a haptákot. Hol szolgáltál? - kérdi a főigazgató. Önkéntes voltam a huszároknál Debrecenben. Sarzsi?6 - kérdezett vissza. Káplár - felelte Laci. Hát nem tudtad többre vinni? Válasz: Méltóságos uram, a huszárban csak két szép sarzsi van, vagy kapitány legyen valaki vagy káplár. Te, te! - megfenyegette ujjával az öregúr, és jót nevetett. Mi, akkori fiatalok Gervayt szerettük, atyáskodását jó néven vettük, igen nagy hazafinak tartottuk. Közbeszéd tárgya volt a tisztek között, hogy a Gervay érdem az, hogy a 6 Sarzsi: rendfokozat. 144
