Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény
válaszolt Mocsy előző levelére, ezért aggodalmasan kérdi, nem bántotta-e meg valamivel. Ismét újabb értékeiről ír, és kéri, ha a csere Jankovich duplikátjaiból nem lehetséges, küldje vissza „Diligence által” a még nála lévő listáit, katalógusait.34 Itt egy hosszú szünet, majd egy érdekes hangú levél következik. Az 1819. november 12-én kelt irományból az derül ki, hogy Jankovich meglátogatta Mocsyt Pápán, de a cserével és egy régi könyvvel kapcsolatban konfliktus volt közöttük, és Jankovich „felháborodott indulattal” ment el. Mocsy igyekezett kiengesztelni, és nem is szakadt meg a kapcsolat, hiszen 1820. május 14-én újabb levél ment Jankovichnak egy numizmatikai cseréről. Újabb konfliktus: Jankovich a Mocsy tói kapott érmekért nagyrészt értékteleneket küldött a levélíró szerint. „Külömben is én azt el nem hitethetem magammal,... hogy Tttes Úr, mint igen gazdag és jószágokkal bíró Úr, nékem, egyedül tsak nyomorult Salariumból élő embernek ezen ha- szonvehetetlenpénzeket mindenpótolék nélkül... nyakamban hagyni kívánná. ” Ahatodik és egyben utolsó levél ez év július 1-jén kelt. Jankovich megküldte levélben a rossz minőségű érmek helyett az „igen betses (az az még Collectiomban hibázott) ezüst pénzeket”. A két másik, Horvát Istvánnak szóló levél is 1820-ban kelt. Június 4-én kéri Mocsy Horvát új könyvét, Magyar Országi Gyökeres régi Nemzetségemül, mert a pesti vásárban nem tudta megszerezni. A másik kérése, ha „Pesten vagy Budán valamely hivatalotska jutna" számára, Horvát szóljon neki. Ez utóbbi a levelek tanúsága szerint nem az első próbálkozása, mert a Jankovichnak írott második levélből kiderül, Széchényi Ferencnél már instanciázott 1817 februárjában a Nemzeti Múzeumnál helyet kérni a maga számára. A következő írás augusztus 13-án kelt. Horváth még nem válaszolt az előző levélre, így Mocsy tudósítja, hogy a könyvét már megszerezte, olvasta, és „toldást” küld hozzá „probáúl”, valamint egy általa készített oklevélmásolatot mellékelt. A másik írogató postatiszt, Nátly már sikeresebb: „Nátly József cs. kir. postaügyelő Szegeden. Költeményei és czikke a Hebében (1824-1826), a Sokfélében (1833). Munkái: 1. Új szellem, vagy is új magyarok útja Helikonra. Színmű 3 felv. (Szeged, 1824.), 2. Némelly vélekedések a magyar nyelv ügyében. U. ott. 1825. ”35 Őt az Új Magyar Irodalmi Lexikon is jegyzi: „Nátly Józsefi Óscsanád, 1801. ápr. 30. - Újszentiván, 1871. aug. 5.): nyelvész; a Maróthy testvérek sógora. Szegedi piarista diák volt. A szegedi tájszavak első gyűjtője. 1817-től postatisztviselő Szegeden, Budán, Varasdon, Sopronban, Temesvárott. 1848-ban országos postafőigazgató. 1849-ben törökországi emigrációba ment. 1858- ban Újszentivánon lett jegyző. 1868-ban elvesztette szeme világát. ”36 A postával kapcsolatos tevékenységéről Putnoky Imre azt írja, hogy Sopronban és Temesvárott mint ellenőr teljesített szolgálatot, de aTudományos Gyűjtemény előfizetési listáján és 1825-ben megjelent műve címlapján Szegeden postaügyelőként szerepel.37 34 Lehet, hogy Jankovich kérése ellenére sem küldte vissza a katalógust, mert Szinnyei egy 4 lapos negyedrét listát ismer 1818-ból. 35 Szinnyei József i. m. 826. hasáb. 36 ÚMIL 2., főszerk. Péter László, Budapest, 1994. Akadémiai Kiadó. 1465. p. A róla szóló irodalom a teljesség igénye nélkül: Balassa József: Vígjátékok a nyelvújításról. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1900. 452- 458., 526-532.; Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára. Irodalomtörténeti Közlemények XII. 1902. 247-293.; Putnoky Imre: Nátly József. Magyar Nyelv, 1915. 20-22. p.; Péter László: A szerette város. Budapest, 1986.; Péter László: Az újszentiváni Nátlyak. Dél-Magyarország, 1991. május 11. 7. p.; Vecsernyés János: A magyarrá válás csodálatos példája (Nátly József 1801-1871). Csongrád megyei honismereti híradó 1991. 13-20. p. 37 Putnoky Imre i. m. 20. p. Hajói értelmezem a címeket és rangokat, akkor már Szegeden ellenőr lehetett Nátly. 215
