Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Hernitz Ferenc–Makkai Várkonyi Ildikó: Kőszeg postatörténete
osztást, Kőszeg viszont a pozsonyi főpostahivatalhoz került. A kőszegi postahivatal vezetői ebben az időben Hitzinger Albinus (1818-1827) és Prager Ferenc (1830-1847) voltak. Az 1828 és 1829 közötti időszak betöltetlen maradt. A Kőszegen 1810-ben megalakult független postahivatal az 1819. november l-jén megszüntetett főpostahivataltól a postaistálló fenntartását is átvállalta. A kőszegi postahivatal levél- és kocsipostai feladatokat látott el, postaistállóval rendelkezett. A posta nyelve a XIX. század elején még német volt, de az 1840-es években már a magyar nyelv használatát is engedélyezték, sőt kétnyelvű nyomtatványok is készültek. A postán feladott levelek 1817-től félportósak voltak, a viteldíj felét a feladó, felét a címzett fizette. 1830-ban a postahivatalok székhelyén elrendelték a levélszekrények használatát, valamint a helybeli levelek házhoz kézbesítését, amiért a címzett köteles volt külön díjat fizetni. Aki azonban a postán akarta átvenni a levelét, továbbra is megtehette, bevezették a poste restante kezelést, ellenben a postától távol élő címzettek helyzete továbbra is megoldatlan maradt. Rendszeres levélkézbesítő-szolgálat még nem volt, így az érkező levelekről a postahivatal ablakába kitett tájékoztató értesítette az embereket. 1831 -ben Magyarországon kolerajárvány ütötte fel a fejét. A posta a járvány terjedését azzal próbálta megakadályozni, hogy minden érkező, indított és átmenő levelet átszúrtak, és ecetgőz fölött füstöltek. Az érkező utasokat pedig vesztegzár alá helyezték. Az 1840-es postatérképet nézve látható, hogy száz év alatt nem sokat változott a postahálózat. A postával csak a postautak mentén fekvő települések kerültek kapcsolatba. A postaállomások általában 17 km-re voltak egymástól, a postaúttól távolabbi településeken pedig gyakran több tíz kilométer távolságra, így a vidék postaellátása igen esetleges volt. A menetidő csökkentése végett 1842-ben a nehézkesen közlekedő postakocsit, a delizsánszot felváltotta a gyorskocsi-járat. így Bécs és Károlyváros között is gyorskocsi-járat indult. A magyar szabadságharc idején a posta közlekedése nem volt zavartalan, időnként hosszabb ideig szünetelt is. A világosi fegyverletétel következtében azonban 1849. augusztus 15-től Bécs és Zágráb között a lovasposta (levélposta) már naponta közlekedett. A szabadságharc leverése után a császári posta rendezkedett be, a hivatalos nyelv a német maradt. Az országot öt közigazgatási területre osztották. A kerületi székhelyeken, így Sopronban is, 1850. január l-jén létrejött a Császári és Királyi Postaigazgatóság, amelynek jogköre nagyobb volt, mint a főpostahivatalé. A Soproni Császári és Királyi Postaigazgatósághoz 77 postaállomás, köztük Kőszeg is, és 8 levélszedőség tartozott.19 1850-ben és azt követően számos reformra és újításra került sor a posta intézményében. Bevezették a pénzesutalványt, kezdetben csak a nagyobb hivatalokban, de 1867 után valamennyi postahivatalban. 1850. június 1 -jétől az egységes levélportó, a bélyeg került forgalomba. 1855-től fél krajcár díj ellenében elrendelték a levelek kézbesítését. 1859 októberétől az expresszleveleket soron kívül kézbesítették. A belföldi forgalomban bevezették az utánvételes küldeményt. 1850. január l-jén egyesítették az addig egymástól független levél- és kocsiposta intézményt, a szolgáltatás megnevezésében és kezelésében azonban még sokáig megmaradt a 19 Verordnungsblatt. 1850. No. 62-66. 81
