Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Jakab László: Crossbar központok áramellátása
komplikált, tranzisztoros és jelfogós vezérlésű áramellátó rendszerek helyszíni üzembe helyezése hosszadalmas munkát és komoly műszerezettséget igényelt. A 80-as években történt korszerűsítés során változott a töltők főáramköre (HTE-M), és processzoros központi vezérlésre tértek át a hagyományos félvezetős-jelfogós vezérlés helyett. A bonyolult felépítés és a sok jelfogó miatt a berendezések állandó karbantartó személyzetet igényeltek, és nagy mennyiségű tartalék anyag tárolását tették szükségessé. A kisebb hibaelhárításokat a személyzet általában saját hatáskörben végezte, a komolyabb hibákat a gyártó szervizszolgálata hárította el. A hibajavításokat a berendezések mérete, súlya és sínezése miatt csak a helyszínen lehetett elvégezni. Az energia tárolására továbbra is a régi, jól bevált savas ólomakkumulátorokat alkalmazták, azonban korszerűbb, gazdaságosabb típusokat vezettek be. A kisebb áramellátó rendszerekben már a 70-es években megjelentek a hazai gyártású páncéllemezes akkumulátorok, amelyek kisebb helyigényűek voltak, és sokkal egyszerűbb, gyorsabb telepítést tettek lehetővé. A nagy központokban azonban a nagy kapacitásigény miatt továbbra is nyitott edényzetű, Planté akkumulátorokat telepítettek. Ezek felszerelése hosszadalmas helyszíni munkával járt, az akkumulátorok a későbbiek során is állandó karbantartást, elektrolit utántöltést igényeltek. 1979-ben a győri ARF központ akkumulátora még EL 240 típusú, ólommal bélelt fakádakba szerelt, nagy felületű pozitív lemezes típus volt. A nagy áramellátó rendszereket a szigorú szabványelőírások miatt zárt kezelőhelyiségbe, az akkumulátorokat különálló - ún. robbanófelüVST-VSK soros konverteres áramellátó rendszer HTE 48/630 nagy teljesítményű egyenirányító 51
