Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény
A postáról a Tudományos Gyűjteményben A bevezetésben felsoroltuk a prenumerációval kapcsolatban a postai megrendelésre vonatkozó adatokat. Ezenkívül még három esetben találtunk postával kapcsolatos információt, cikket: Jelességek (1821. VII. 133.), Edvi Illés Pál (1193-1811) Az Ideák’terjedéséről a’Népek között (1830. VIII. 67-98.), valamint Jankovich Miklós (1773-1846) J* jel alatt aTGy-ben - ugyan más céllal: a magyar nyelv érdekében - közzétette a Juramentum Postarumot (1831. XII. 77-83.). Az 1821-ből származó rövidke hír érdekessége, hogy párizsi és londoni levélforgalmi adatokat közöl. „ Parisba egy napot a ’ másikra vetve, minden nap 32 000 Levél érkezik a ’ Postán, Londonba pedig 133 000. így tehát amott 700 000 lakost vévénfel minden 22. személyre esik egy Levél, itt pedig 1 150 000 lélek közül minden 9-re. ” AT. J. monogra- mú szerző51 nem írja, honnan szerezte az adatokat, ám ez témánk szempontjából talán kevésbé fontos. Sokkal érdekesebb az a kimondatlan összehasonlítás, amit ott lehet érezni a hír mögött: ehhez képest Magyarországon a postaforgalom, a levelezési lehetőség milyen volt. A reformkorban rendkívül lassú és megbízhatatlan a posta, de még egy különlegesen nagy hátránya volt a hivatalos kézbesítésnek: a leveleket felbontották, elolvasták, a besúgói hálózat információkat gyűjtött a magánlevelekből. Nem véletlen, hogy az igen kiterjedt levelezést folytató írók - például Kazinczy, Kölcsey, Szemere - leginkább ismerősökkel, barátokkal vagy más megbízható személyek által küldték el leveleiket. A levéltitok sérthetetlenségéről, szentségének megsértéséről a magyar büntetőtörvénykönyv 1878. évi V. törvénycikke gondoskodott csak.52 Edvi Illés Pál53 Az Ideák’ terjedéséről a' Népek között címmel 1829-ben írt cikke mondhatni költői hangú tanulmány „a népek közlekedéséről”, mai szóval az információ- áramlásról és annak eszközeiről. A bevezetésben tömören az információcsere hasznát foglalja össze: „ Volt ugyan eleitől fogva közlekedés a ’föld’népei között a ’ hajdani világban is, és nem méltányul állítjuk, hogy az csak újabb időnk’szüleménye volna, ’s nem létezne más utmód népeket nagy távolság mellett is érintkezésbe hozni, mint újság levelek, posták, tele gráfok, csatornák, gőzhajók által. De az a' máihoz képest csak kezdet volt, és vékony árnyéka az utóbbinak. Azért nem is hathatott sikeresen az elmékre; nemzeteket sem jóra nem ösztönözhetett, sem gonosztól nem óvhatott. Ha népek között a’ közlekedés hamarább lábra kaphatott [volna ], soha az alatt valóknak és az emberi nemnek szent jogai olly éktelenül el nem tapodtattak volna, mint azokat eltapodva máig is sok helyt szemléljük. ” Az információhordozók között az első helyre teszi az emberi nyelvet, mint „minden emberi közlekedés általános műszerét” és a gondolatok hordozóit, az élőszót, az írást és a nyomtatást. Majd felsorolja azokat a módokat, amelyek útján a gondolatok terjedhetnek. 51 Lehetséges, hogy a T. J. monogram a kiadót, Trattner János Tamást takarja. 52 A levéltitokról ld. még Csikvári Jákó: A levéltitok és a Levélinquisitió. Uő. A közlekedési eszközök, a vasutak, posták, távírdák és a gőzhajózás története. I-II. Budapest, 1882-1883. Franklin Nyomda, (repr. Bp. ÁKV, 1986.) 1. köt. 232-236. p. 53 Edvi Illés Pál ág. ev. lelkész, a MTA levelező tagja 1793. június 29-én született Rétiben (Győr m.). Tanulmányait Sopronban, majd házitanítóskodás után a jénai egyetemen végezte. Külföldi utazásai után 1817- ben avatták káplánná, Rétiben, Nagygeresden, Vanyolán és Nemesdömölkön szolgált. Költeményei, cikkei jelentek meg a korszak minden jelentős folyóiratában, könyvei legnagyobb része egyházi témájú munka. 1871. június 22-én halt meg Pesten. (Ld. Szinnyei II. 1208-1214. hasáb.) 219
