Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
egye meg, elhoztam a carioljáratot a vasútállomásig hat falun át, és mire odaérek, elment a vonat! Kezdhetem elölről! Jogi készültsége a Rentmeister kurzus (Erről majd később!) volt. O volt távolléte esetén az igazgató helyettese. Sípos Kálmán és Kassics Antal felügyelők. Ezeket az urakat ritkán láttuk otthon, és csak a saját munkakörükhöz tartozó ügyeket referálták. Még 1885-ben Sípost Budapestre a minisztériumba, Kassicsot pedig Zágrábba helyezték át. Buhl Emil fogalmazó, a levélpostai ügyek referense. Ő akkor, ezelőtt 56 évvel, még fiatalember volt, de már három leánygyermek atyja. Többet nem merek róla írni, mert megharagszik. Lévén Emiiké nekem Petőfi utcai bajtársam, háztulajdonos és szőlősgazda, és csak a minap intett le: Te hallgass, te még fiatal vagy! Lévén ő Isten kegyelméből 88 éves, én pedig még csak 77. Vitális György fogalmazó, kit a kassaiak örömére helyeztek onnan ide. Csapnivaló, haszontalan ember volt biz ő. A kocsipostai nyomozásokat és kártérítéseket referálta volna, de mindig nyakig volt a restanciában. A privátéletben sem volt jobb, kicsapongó életmódja következtében még 1886-ban elpusztult. Stofán Kálmán beosztott tiszt az utalvány- és megbízási ügyeket referálta. Derék fiú volt, de tüdőbajos. 1886-ban Nagykárolyban lett főnök, de ott nemsokára meghalt. Jómagam a három vén díjnokkal, s volt egy ügyes szolgám is, Nagy Imre, aki később altisztként Schöpflin Ágoston igazgatót is kiszolgálta. Az igazgatósági pénztárban volt Unger Ernő pénztámok és Nogáll Pál ellenőr. Számosztály: Algay Ferenc számvizsgáló, Schindler Adolf és Ujfalussy Dezső számtisztek. A kerület: Bihar, Békés, Csanád, Arad, Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Szilágy vármegyék és Jászkun Szolnok megyéből Dévaványa. Az I. osztályú kincstári hivatalok: Nagyvárad város, főnök Vallasek Vencel; Újváros, Siket Traján; Arad város, Húg József; Debrecen város, Mayer Antal; Debrecen vaspálya, Helmec Vilmos; Szatmár, Egressy László; Nyíregyháza, Huszár Ferenc; Nagykároly, Bende Pál; Csaba, Surányi Imre; Gyula, Huszka László; Szarvas, Szél Ernő; Makó, Csatth Zsigmondi Nagybánya, Kameráth Gyula; Kisvárda, Virágh Bálint; Zilah, Purpringer János. Aztán egy csomó II. osztályú kincstári postahivatal volt, amelyeket Gervay 1884 és 1885- ben alakított át postamesteri hivatalokból: Orosháza, főnök Zilahy László; Belényes, Örley Gusztáv; Margittá, Farkas Elek; Püspökladány, Nagy Ferenc; Nyírbáta, Malachorosky Béla; Nagykálló, Sebők Sándor; Gyoma, Oó József; Nagyszalonta, Bereg Bálint; Érmihályfalva, Gáspárdy Gyula; Szilágysomlyó, Gáli János. Élükön többnyire a volt postamester állt mint II. osztályú segédtiszt. Ezeket Baross Gábor miniszter 1888-ban nagyrészt ismét postamesteri kézbe adta, csak Belényes, Orosháza, Püspökladány és Szilágysomlyó maradtak meg kincstárinak. AII. osztályú megjelölés megszűnt. Amikor már új munkakörömben otthonos voltam, igazgatóm egy délelőtt 11 óra tájon behívott szobájába, és szokása ellenére németül szólt hozzám elmondva, hogy éppen a kincstári jogügyek igazgatóságához intéz egy átiratot, és megkérdezett, hogy egy bizonyos kifejezés, amelyet ő a fogalmazványába beírt, fedi-e azt, amit ő most németül elmond: Ich glaube da müsste es einen besseren Ausdruck gébén im ungarischen. Találtam is mindjárt egy megfelelőbbet. Akkor megismertette velem az egész ügyet, és kifakadt a Cansarum Regalium Directorat ellen, hogy kár velük szóba állni, mert minden pert elvesztenek. Aztán elmondta nekem a német szöveget, és én magyarul diktáltam le neki. És 154
