Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
vizsgát. Legalább előbb jött volna, akkor már el is készültem volna rá! Azelőtt csak azokra a tisztekre volt ez kötelező, akik a 800 forintos fizetésben voltak. Azok addig a 901-be nem léphettek elő, amíg számviteltanból nem vizsgáztak. A hivatalban csak Szél és Csatth tették le, és nagydolognak tartották azt. Többen voltak a 800-ban, akik késlekedtek, meglett családos emberek, a tanulásról rég leszoktak, és némelyikük bizony nagyon gyenge előkészültségű. Tehát neki fogtam tanulni. Széltől megkaptam a Kastowsky-féle államszámviteltant, és vettem egy Könyvviteltant, és szorgalmasan készültem. Szél egzaminált5. De ekkor két gyakornoktársamat máshová kinevezték tisztnek, tőlük nem kívánták az újabb vizsgát, mert már rég soron voltak. Én aztán maradtam inspekciósnak magamban, és emellett vizsgára is készülnöm kellett. Pár hét múlva megjött az új gyakornok, Melles Jenő. Derék fiú volt, kivel később testilelki jó barátságban lettünk, de akkor még én nekem kellett ő rajta segíteni. Előző egyévi önkéntességét szolgálta Budán a vártüzéreknél, onnan valami vérhasféle bajt hozott magával. Pénzt adtam neki, hogy menjen orvoshoz. Mialatt katonáskodott meghalt atyja, anyja, és nem volt egyebe, mint ami rajta volt. Megosztottam vele fehérneműmet, dohányomat, a szabónál az én felelősségemre ruhát, télikabátot rendeltem neki, és inspekcióztam helyette, míg helyrejött, és betanult. Karácsonyra aztán helyrejött szegény, és ugyan fess ügyes fiú lett belőle. 1883 tavaszán végül elkészültem a vizsgára, április 16-án Pesten az Állami Számvevőszéknél kivágtam a rezet, írásbelin és szóbelin külön megdicsért az elnök, Henisch Rezső osztálytanácsos. Azután gyönyörködtem Pesten és Budának várában, akkor voltam fent először. De bizonyítványom késett. Persze az Állami Számvevőszék azt a minisztériumhoz, az pedig az igazgatósághoz küldte, és így hetek teltek bele, amíg megjött. Öreg főnököm, amikor reggel végigjárta az osztályokat, mindig megjegyezte: Még most sincs bizonyítvány. Egy reggel aztán megállt asztalomnál, nagy pipájából hatalmas füstöt eresztett, és komolyan így szólt: Na ez szép dolog. Kezdtem meghökkenni, mert ez furcsán hangzott. Aztán elkiáltotta magát a többiek felé, felmutatva a bizonyítványomat: Képzeljétek, kitüntetéssel tette le a számviteli vizsgát! Összeszaladt az egész hivatal, ez nagy eset volt. Gratuláltak, este pedig a tiszteletemre összejövetel volt a Vadembernél, ahol addig is, amíg kinevezésem megjön, megválasztottak postatisztnek. Meg volt írva, hogy ne jussak ehhez könnyű szerrel. Beütött egy teljes rendszerváltozás. Egymásután három kinevezési rendeletet kaptam. Először kineveztek végleges segédtisztnek. Ilyesmiről még nem is hallottunk. Aztán ideiglenes I. o. segédtisztnek, végül végleges I. o. segédtisztnek. Nagyon megbántva, megszégyenítve éreztem magamat. Elhatároztam, hogy otthagyom a postát. Kérdezősködtem az Osztrák Magyar Banknál, ott átvettek volna szolgálati időm beszámításával, de csak gyakornoknak. Főnököm megtudta ezt, magához hivatott, és helyreállította a fejemet. Ugyan mit gondol? Hiszen ez egy rendszerváltozás, amilyenen régiek mind átmentünk. Én is voltam járulnok, meg tudom is már mi mindenféle, mégis itt vagyok. Hiszen a fizetés ugyanaz, és lesz magából idővel főtiszt is. Visszamenne máshova megint gyakornoknak most, amikor előmenetelre van kilátás? Csatth úr megy Makóra, Szél pedig Szarvasra főnöknek, én pedig éppen magát 5 Egzaminál: vizsgáztat, vallat, faggat. 143
