Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Bartók Ibolya: Dr. Forster Károly beszámolója az 1939. évi postakongresszusról
téssel el lehetett keríteni egy-egy darab földet. Ma ez már talán csak a tűzföldön van, de a drótkerítés rendszere megmaradt. Egész Argentína termőföldje tele van ilyen háromsoros drótkerítéssel. Európai értelemben vett utak a pampákon alig vannak, de a drótkerítéssel való elhatárolás ma is a tulajdonjog törvényileg feltétlenül megkívánt külső jele. Argentínáról és Buenos Airesről, a fővárosról éppúgy nem lehet azonos képet festeni, mint Budapestről és Magyarországról vagy Párizsról és Franciaországról. Egyáltalában Dél-Amerikában úgy látszik, nem az országoknak van fővárosuk, hanem a fővárosoknak van mintegy hátterük, országuk. Ez talán legjobban a 2 millió lakosú Uruguayban látszik, ahol a lakosságnak majdnem fele a fővárosban, Montevideóban él. De Argentínában is a 12-13 milliós ország 2,5 millió főt számláló fővárosa, Buenos Aires külön világ. Milliós létszámokat emlegettem. Sietek hozzátenni, hogy ezek a számok csak hozzávetőlegesek, mint általában majdnem minden meghatározás Dél-Amerikában. Népszámlálás ugyanis - ahogy egy Buenos Airesben élő jogtanár mondta - utoljára kb. 30 évvel ezelőtt volt Argentínában. Azóta csak hozzávetőlegesen állapítják meg a lakosok számát. Hogyan is lehetne ezen a hatalmas, gyémépességű területen népszámlálást tartani? Még Buenos Airesben sem gondolnak erre éppúgy, mint ahogy nincs rendőri lakásbejelentés sem a bűnözők nem kis örömére és a posta, valamint a jogkereső közönség nem kis bosszúságára. A város nem szolgált rá a nevére. Buenos Aires magyarul jó levegő, ami bizony nincs a városban. Már a mostani világvárosi benzinszag, az odeur Internationale26 előtt sem lehetett a klíma kellemes. Nyáron az állandó túl meleg, télen hol a Déli-sarkról jövő jéghideg, hol a Brazíliából jövő északi meleg, de a tenger közelsége miatt télen-nyáron mindig párás levegő teszi az ott tartózkodást egészségtelenné. Ez a klíma különösen az első generációra nehezedik nagy súllyal. A város fekvése, eltekintve attól, hogy a tengernek is beillő több mint 50 km széles La Plata folyó mellett fekszik, a lehető legsivárabb. A hatalmas folyó, a büszke La Plata27 nevet viseli, színe azonban sokkal jobban hasonlít a Sárga-tenger piszkos vízéhez, mint a csillogó nemesfémhez. A folyó és a város közt a kikötőnegyed terül el, és csak a legújabb időben gondoltak rá, hogy a kikötőn túli partrészen parti sétányt teremtsenek. A várost nyílegyenes utcák szelik át jelezve, hogy előre tervezték meg azokat. Minden száz méterre derékszögben keresztutcák vannak. Ez megkönnyíti a tájékozódást, mert minden százméteres utcaszakasznál, amit - Eszak-Amerikát utánozva - kvádernek neveznek, a házszámok új százas sorozata kezdődik. Ez a végtelen hosszú, néha több ezer házszámú utcában való eligazodást megkönnyíti. Az egymást derékszögben keresztező utcák miatt azonban a régi, történelmi fejlődésű városok festői képét itt hiába keressük. Vég nélküli, egyhangú utcák. A belső részeken hatalmas épülettömbök vannak, de mint a foghíjas embernél két-három egymás mellett lévő 6, 8, 10 emeletes épület után néha 8, 10 földszintes ház következik, hogy megint helyet adjon a világ minden stíljében - mondjuk inkább, stíltelenségében - épült néhány házóriásnak. A bérkaszárnyák és földszintes házak váltakozó sorát itt-ott egy észak-amerikai stílusú felhőkarcoló díszíti, mondják az argentinok, rontják el, érezzük mi, európaiak. 26 Odeur internationale: nemzetközi szag. 27 Az ezüst. 133
