Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Bartók Ibolya: Dr. Forster Károly beszámolója az 1939. évi postakongresszusról

akusztika és a postakongresszuson való járatlansága miatt nem vette észre, amikor az elnök a javaslatot a tárgyalásra feltette. Mit csináljon? - kérdezte tőlem, milyen szemrehányást fog hazulról kapni, hogy az egyetlen javaslatukat sem tudta elfogadtatni. A javaslat egyébként nagyobb jelentőség nélküli volt, és Magyarországot egyáltalán nem érintette. Én megígértem, hogy noha a házszabályok szerint már lehetetlen, a javaslat tárgyalását mégis ki fogom hajtani. Az elnökkel ugyanis, aki Anglia első delegátusa volt, és aki szintén ugyanabban a szállóban lakott, igen jó barátságban voltam. Fehér asztal mellett előadtam neki az esetet, és kértem, hogy engedjen ebben a kérdésben felszólalni. A kapott engedéllyel élve másnap a bizottságban patetikus beszéddel keltem Perzsia védelmére. Előadtam, hogy Perzsia gavallérosan csak egy javaslatot terjesztett elő, és mi ennek dacára ezt tárgyalás nélkül elutasítottuk. Ez rossz példa lenne a jövőre. Az eddig szerényen csak egy-két javaslatot előterjesztő államok majd ontani fogják az eszméiket, hogy valamelyik keresztülmenjen. Javasoltam, hogy tűzzük a kérdést újból napirendre. A bizottság egyhangúlag elfogadta az újbóli napirendre tűzést és utána a javaslatot is. Egy biztos szavazata már volt Magyarországnak a kongresszuson.

A 15 évi kongresszusi és konferenciai tapasztalatom máskor is segítségemre volt Buenos Airesben. íme egy másik példa. A kongresszus időtartamának megrövidítése érdekében két kongresszuson keresztül egy 10-12 államból álló bizottság tárgyalta a javaslatokat, éspedig a kongresszust kb. háromnegyed évvel megelőzően. Ez volt az úgynevezett előkészítő bizottság. Azokat a javaslatokat, amelyeket az előkészítő bizottság elvetett, s már ezzel a tehertétellel kerültek a kongresszus elé, bizony nehéz volt elfogadtatni. Az előkészítő bizottságban szereplő államok az előtárgyalásokon saját javaslataikat nem védelmezhették, és így igen hátrányos helyzetben voltak. Hozzá kell tennem, hogy a bizottság kiadásait, a tagok napidíjait is ideértve, az összes állam viselte. A bizottsági tagságért az államok közt minden kongresszuson nagy versengés folyt. Ezek voltak az okok, amelyek miatt Kairóban az előkészítő bizottság eszméje megbukott. Buenos Airesben néhány hatalmas állam a bizottság kiküldésének gondolatát újból felvetette. Mint kis nemzet képviselője nem igen számíthattam rá, hogy Magyarországot újból beválasztják e kis létszámú bizottságba. Londont megelőzően egyszer ugyanis már tagjai voltunk. Ezért, továbbá elvi és pénzügyi okokból ellene foglaltam állást. Egy erélyes beszédben rámutattam, hogy a távollévő nemzetekre ez a rendszer hátrányos és drága is. Félő volt azonban, hogy a nagyállamok a gyarmati szavazataikkal és a tőlük egyébként függő államok szavazataival többségre jutnak. Fel kellett tehát a kis- és annyira-mennyire független államok lelkiismeretét korbácsolni. Beszédemben ezért a szavak közt sejtetni engedtem, hogy íme egy példa, amikor a gyarmati szavazatok kérdése a gyarmatokkal nem rendelkező kisebb államok hitét véglegesen megingatja. A beszédemnek nem várt visszhangja lett. A nagyhatalmak módosították a javaslatot. A konferencia tagjainak napidíját törölték, illetve a kiküldő államok terhére javasolták utalni. Továbbá a postaegyesület 65 éves fennállása alatt eddig ismeretlen gesztus volt a nagyhatalmak ama kijelentése, hogy az előkészítő bizottság csak akkor küldessék ki, ha az igen szavazatok elérik a szavazatok kétharmadát. Megtörtént a nagy szavazás, amely szótöbbséggel ugyan, de nem a megkívánt kétharmados többséggel szavazta meg az előkészítő konferenciát. Quenot, a francia delegátus, aki a másik párt vezérszónoka volt, ekkor felállt, és bejelentette, hogy a megállapodás szerint a javaslat visszavontnak tekintendő. A kisállamok képviselői a szavazás után sere129