Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001

Dr. báró Szalay Gábor: Előadás a VIII. Egyetemes Postakongresszusról

látták már nyáron, ismét a szocialisták kerültek előtérbe, s most újból Branting a miniszterelnök. Ottlétünk alatt konzervatívokból és outsiderekből állott a minisztérium, mert a konzervatívok a liberálisokkal együtt voltak csak képesek többséget alkotni. Ugyanis a 230 képviselő között 99 szocialista, 7 kommunista, 83 konzervatív és 41 liberális volt. A liberálisok egy része azonban, akik a hadsereg számának apasztását kívánják, sok esetben a szocialistákkal együtt haladnak; a liberálisokat a szesztilalom kérdése is két táborra választja. Az a frakció, amely a hadsereg redukcióját kívánja, a teljes szesztilalmat kívánná, míg a másik frakció, amely a konzervatívokkal halad, a jó és erős hadsereg mellett a szeszkérdésben a jelenlegi restrikciós szabályokat véli helyesebbnek. Mily boldog ország az, ahol a szesz absztinencia vagy restrikció feletti vita választja részben szét a parlamenti ellenfeleket! A konzervatívok inkább a centrális hatalmakkal éreznek, mindenesetre azonban Poincaré őrült politikáját elítélik, s a háború alatt kis híja volt, hogy Svédország nem mellettünk avatkozott be a háborúba, Branting sajnos az antant embere.

Stockholm legrégibb városrészei a szigetekre szakadozott svéd tengerpartnak néhány, a nyílt tengertől.távolabb eső szigetén, újabb részei a szárazföldön terülnek el, amelyek számos híddal vannak egymással összekötve. Festői képekben gazdag a város, ehhez részben a természet, a szigetek, a víz, a váltakozó parkok, részben az emberi kéz alkotásai, a színes köz- és magánépületek, a számos kisebb-nagyobb hajók járulnak hozzá. Mily szép például a város közepén - a Gustav Adolf-szobor előtt - állva napnyugtakor a nyüzsgő hajóktól átszelt Saltsjön vizét nézni, háttérben a Skeppaholmen- sziget zöld fáival, vörös és sárga épületeivel; jobbról a királyi palota komoly, szabályos vonalai s a Parlament zárják be a képet. Vagy a Södermalmból, a város déli részéből, a Malar-tó felé nézve ott látni az új városháza hatalmas vörös épülettömbjét, sarkán az egyenes, négyszögletes, zöldsisakos tornyával, amelynek legtetejéről a három arany korona - Svédország címerképéből véve - vakítóan ragyog felénk. Stockholm nem tartozik a nagy városok közé, összesen kb. 500 000 lakosa van, azonban rendkívül forgalmas különösen a délelőtti és késő délutáni órákban, a kikötő mozgalma s az utcákon az óriási iramban száguldó személy- és teherautók sokasága - sokkal gyorsabban mennek, mint nálunk - tanúskodik a szorgalmas munkáról, amely ott folyik. A város egyik legforgalmasabb tere a Gustav Adolf tér, amelyen néha percekig tart, amíg az autóktól - lófogatú kocsi jóformán nincs - az egyik oldalról a másikra mehetünk át. Budapesten megmosolyogják a járókelők a rendőrt, vagy bosszankodnak rajta, amint forgalmasabb helyen újabban nagy buzgalommal tanítja járni a közönséget az úttesten át. Stockholmban láttam, mennyire szükséges a közlekedési szabályok betartása úgy a gyalogosok, mint a járművek részéről; ezeket megtanulva az elgázolás veszélye nélkül kerülhetünk az úttest egyik oldaláról a másikra, s a nagy kocsiforgalom is csendben, rendben, akadály nélkül bonyolódik le az elegáns, fekete szalonkabátos, aranygombos, poroszsisakos rendőr egy kézmozdulatára.

Szinte furcsán hat, hogy a lüktető élet mellett - ugyancsak a Gustav Adolf tér mellett elhúzódó rakparton - a napnak jóformán minden szakában látunk horgászokat, gyerekeket, felnőtteket egyaránt, akik rendíthetetlen nyugalommal állnak a kőpart szélén, kezükben tartva az apró botot, amelyről a hosszú zsinóron függő horgukkal messze benn a vízben igyekszenek megfogni az apró halat, amelyet aztán teljes erővel vágnak az utca kövére, „nehogy szenvedjen szegény”.

91