Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Kisfaludi Júlia: História domus – Postamúzeum, 1999–2001
Dr. Tormási György bemutatja a múzeum új szerzeményeit Mi a közös ezekben a látszatra nagyon különböző tárgyakban? - kérdezhetnénk. Ember alkotta tárgyak, amelyek az embert szolgálták. Történetük van. Történetük van azoknak az embereknek, mérnököknek, technikusoknak is, akik megalkották a tárgyakat, amelyek szellemi és fizikai munka eredményeként születtek meg. Nevet kaptak, talán még becenevet is, ami sok mindent elárul mind a tárgyakról, mind alkotóikról. Nézzük ezeket a technológiai emlékeket. Időben visszafelé, mint ahogy az ásatást végző régészek teszik, a legfiatalabbak a legfelső réteggel kezdjük. Három darab Westel bázisállomás-antenna az 1995 utáni évekből. Az új technika, a mobiltelefon-szolgáltatás első öregjei ezek a tárgyak. Ultrarövid-hullámú adóantenna-panel Győrből, 1985-ből. A 3. ultrarövid-hullámú műsor, a későbbi Bartók rádió indulásakor vált feleslegessé. A BHG-ben készült. Az Úzdról származó BM ultrarövid-hullámú antennát 1995-ben szerelték le. Rádiótelefon-antenna, mint a Westel, csak ez nem polgári használatra működött. Három mikrohullámú antenna: Horn, Casshom Budapestről, Muschel Seregélyesről. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején telepítették, és megérték az ezredfordulót. A nevük: Hom-szarv, kürt; Muschel-kagyló. Mennyivel kedvesebbek e monstrumok ezekkel a nevekkel a tölcsérparaboloid antenna műszaki megnevezés helyett! GTT 4000/600 berendezés, amely Budapest-Szentes között 1968-tól 1980-ig működött. Az antennákkal kiegészítve akár működtethető is lenne. Magyarország domborzati térképe, amit a POTI-ban rádió-, televízió- és mikrohullámúösszeköttetések tervezéséhez használtak. Emlékeztetőül a Posta Tervező Intézetről van szó, ahol a hazai postákat, rádió- és televízió-állomásokat, tornyokat és a mikrohullámú hálózatot tervezték évtizedeken keresztül. Ennyit a tárgyakról, beszéljünk az alkotókról, az emberről! A példa újra a tárgyakra tér vissza. A GTT 4000/600 megnevezés hivatalos, a szakemberek csak GTT-nek hívták, mert így rövidebb volt. ATARI kutatói tervezték a rendszert, az FMV mérnökei, technikusai gyártották, szállították. A magyarországi hálózat megépítése után Csehszlovákiába és még Indiába is elkerült. A mérnökökről, technikusokról elvesznek a történetek, kevesebb marad, mint a tárgyakról. Az Indiába szállított GTT berendezések műholdas oktatási program műsorait továbbították Bombayből Arviba a feladóállomáshoz. Mondhatjuk úgy is, hogy segítségükkel oktatták mezőgazdaságra, egészségügyi ismeretekre az írástudatlan milliókat Indiában. Az FMV-és kollegák mesélték, hogy a berendezések hűtése nehéz feladat volt már itthon is, hát még a 40 fok fölötti hőmérsékletű Indiában. Kiegészítő-berendezésekkel sikerült a hőmérsékletet az itthoni 12-30 fokra csökkenteni, és a berendezések kifogástalanul működtek. Az egyik ellenőrző mérésnél, ahogy a szekrényt kinyitották, egy kobracsalád sziszegett nem túl barátságosan a kollegákra. Lakóhelyül választották a hűvös, csak 30 fok hőmérsékletű szekrényt. Muzeológusok, múltat szerető emberek segítették, hogy a tárgyak a múzeumba kerüljenek. Köszönet nekik, hogy így sikerült a távközlés és műsorszórás múltjából néhány tárgyat megőrizni, teljesebbé tenni a gyűjteményt. Amikor nézzük a tárgyakat, ne feledkezzünk meg az emberekről, arról, hogy ezek a tárgyak valamikor technikai csúcsteljesítményt jelentettek. A világ azonban ment tovább, újabb tárgyak készültek, újabb technikai csodák, amelyek évek múltán szintén ide kerülnek a múzeumba. 176
