Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Ifj. Csonka János: Levelek Halden Elemérhez
Ilyen előzmények sem voltak elegendőek ahhoz, hogy az ország legszociálisabb magánüzeme ne legyen az államosítás martaléka, amit megtetéztek azzal, hogy ellenünk hazug vádakkal eljárást indítottak. Mikor megtudtuk, hogy a vállalatvezető letartóztatásunkat kérte, átléptük az országhatárt abban az órában, amikor éjfélkor az ÁVÓ megjelent lakásunkon azzal a megbízással, hogy bennünket letartóztasson. Ez harminckét év előtt történt: közben észrevétlenül telt az idő, mi is öreg fiuk lettünk. Béla júliusban lépte át a 80 éves küszöböt, én meg a héten szándékozom elkezdeni a 84-est. De mindez nem akadályoz meg abban, hogy régi barátsággal és szeretettel ne üdvözöljünk, hálás köszönettel Béla nevében is, sok öleléssel: János. U. i. Szíves elnézésedet kérem, hogy időhiányban nem raktam fel az ékezeteket. Ellenben azt pótlólag ideírom, hogy az amerikai 3 nagy autógyár vezetői nyíltan beismerték, hogy a japánok nem csak árban győzték le az amerikaiakat, de minőségben is. Ez volta az öreg Csonka műhelyének szabálya, hogy: „Rossz munka nem hagyhatja el a műhelyt. ” Ford elnökigazgatója ezt mondja ma: The Ford chairman stressed that quality was one of the most important aspect in the production of the cars and the company and employes (*!) were committed this. Signs in the plant stress this he added, pointing to the „If it’s not right don’t ship it ” placards in the assembly plant. A Westinghouse gyár privát helyesírási szabálya szerint az „employee" (*!) szót egy „e” betűvel kell írni a végén. Ez inkább szabadosság, mint szabadság. Lehet, hogy Westinghouse éppúgy nem ismerte az angol helyesírást, mint közismerten Henry Ford sem, s ez a házi helyesírási szabály evvel magyarázható. Egyébként kedves leveleden még egyszer átfutva konstatáltam, hogy én annyira beleéltem magam az emléktábla ügy védelmébe és indoklásába, hogy tulajdonképpen nem is tértem ki sok igen érdekes epizódra. Ad vocem: angol nyelvtudás. Ez egy olyan kincs, amit az ember ifjúkorában könnyen meg tud szerezni magának, amit elvenni, elállamosítani tőle nem lehet, mindig kéznél van, és kamatozik. Mi hét napon át napi 10-12 órát dolgoztunk a kis műhelyben, s nem értünk rá angolt tanulni. De az ostrom után angol, francia és német nyelvórákat rendszeresítettünk a gyárban, természetesen díjmentesen részt vehetett mindenki rajta, sajnos, csak éppen mi magunk nem. Mi nem akartunk kivándorolni, mint ahogy nem menekültünk nyugatra az oroszok elől sem. Viszont mindig jelen voltunk azokon a Csonka-gyárban tartott mérnöki továbbképző előadásokon, amiket Homung Bandi a Ganz-gyár engedélyével tartott „Mi a legfrissebb műszaki újság külföldön ” címmel. így Amerikában nem kellett az újdonságokon csodálkoznunk, mintha Mucsáról kerültünk volna oda. Nagyon hiányzott az angol, s elismerjük, hogy te nagyon okosan csináltad, amikor súlyt helyeztél erre. Azt mondják itt, ahány nyelvet tudsz, annyiszor többet érsz. A sors Woodbridge-be vezetett. Itt Vigh Tibornak és fiainak volt Kis Gamma nevű üzeme. O azt ajánlotta, hogy szólítsam fel a közeli New Brunswick városban a magyar származású Charles Farmer nevű mérnököt, akinek rajzoló irodája van. Most láthatod, hogy mi az, ha az embernek szerencséje és jó neve van. Jelentkeztem, és bemondtam, hogy Csonka János vagyok Budapestről. „A Horthy Miklós útról?” - kérdezte. „Igen!” - mondtam. „Hát akkor, szervusz! Jól ismerlek benneteket, voltam is az üzemetekben, Farkas Károly a nevem, szobatársa voltam Somogyi László főmérnökötöknek a Kollégiumban. ” Ennél murisabb csak Szerényi Gyuszi karrierjének kezdete volt valamelyik dél-amerikai kikötővárosban, ahová csak úgy ismeretlenül érkezett. Ment a fő 111
