Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Kolossváry Endre–Balla Pál: Beszámolójelentés
Az interurbán berendezések kezelésénél mindenütt kiváló súlyt helyeznek arra, hogy a vezetékek jól kihasználtassanak. Az egy kezelő által kiszolgálandó vezetékek számát a vezetékek igénybevételéhez mérten állapítják meg, s ehhez képest 1-3 vezetéket adnak egy-egy kezelőnek. Az interurbán vezetékek minden kezelő részére külön kis kapcsolószekrényben végződnek. A nagy kapcsolószekrény kezelői az interurbán kapcsolószekrényhez nem adnak összeköttetést, hanem az interurbán beszélgetések lebonyolítására a nagy kapcsolószekrény külön osztálya szolgál, mely az egyes interurbán kis kapcsolószekrények kezelőivel áll összeköttetésben. Felemlítendőnek tartjuk végül, hogy a vezetékek célszerű kihasználása céljából különösen Svédországban az egyidejű táviratozás és távbeszélés igen kiterjedt mértékben van használatba véve, melynél a kivitel egyszerűsége szinte meglepő. Ugyanis azon kettős távbeszélő-vezeték 2 végén, melyet egyidejű táviratozásra is akarnak felhasználni a távbeszélő-készülékek, illetve kapcsolószerkezet előtt, hídba vagyis az áramkör két ága közé 2000 ohm ellenállással bíró relét ohmikus ellenállásának közepétől ágazik el a távírókészülékek bekapcsolására szolgáló és a végén a földdel összekötött vezeték. Alkalmunk volt az egyidejű táviratozásra ily módon berendezett távbeszélő-vezetékeken beszélni, s a beszélgetés teljesen jól volt lebonyolítható. A svéd berendezéseknél az egyidejű táviratozást az interurbán távbeszélő-berendezések kezelésénél oly módon értékesítik, hogy az egyes központok a szolgálati értesítésekre a távírót használják, s ily módon a vezeték - mint távbeszélő-vezeték - kizárólag a fizetett beszélgetések lebonyolítására szolgál, mi által azok jobban kihasználhatók. Maradunk Nagyméltóságodnak Budapesten 1898. január hó 22-én a legmélyebb tisztelettel: Kolossváry Endre műszaki tanácsos és Bállá Pál királyi főmérnök. A jegyzeteket készítette, az illusztrációkat válogatta: Bartók Ibolya 103
